Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

VI. Vízépítési földmunkák

4.1433. A terhelési görbék

Zagyszállítási munkák tervezésére a terhelési görbék szolgálnak.

Valamely hidromechanizációs munkát rendszerint a termelendő anyag minőségével, a szállítási távolsággal és a geodéziai emelőmagassággal adják meg. Hazai viszonyaink között adottnak tekinthetjük a rendelkezésre álló kotrófelszerelést is (vagy azt a 2—3 típust, amelyek közül választhatunk), azaz ismerjük a kotró jelleggörbéit (0—H-görbéit, esetleg kagylódiagramját is).

Szállítási távolságon az anyagnyerőhely és a beépítési hely súlypontjai (ill. vonalas létesítmény esetén súlyvonalai) közötti egyenes távolságot értjük. Ebből a nyomócső hosszát a munka helyszínrajzából, a geodéziai emelőmagasságot pedig hosszszelvényéből mérhetjük le. így pl. a VI.4-7. ábrán vázolt töltéserősítési munkánál a helyszínrajzból lemérhető 7'= 750 m szállítási távolság esetén a tényleges csőhossz :

L = lu + lsz+ Zü = 200+670 + 200=1070 m,

ahol lu az úszócső hossza, m; lsz szállítócső hossza, m; lü ürítőcső hossza, m.

A számítással meghatározott nyomásveszteségi értékek vízszintes és egyenes csőre vonatkoznak. Az L hosszból számított nyomásveszteséghez még hozzá kell adni a csőszerelvények (ív- és könyökcsövek, tolózárak, csuklók stb.) ellenállását. Mivel ezeket előre nem ismerjük, jó közelítéssel úgy járunk el, hogy nem a tényleges L csőhosszat vesszük alapul, hanem az annál 10%-kal nagyobb, ún. virtuális

V 1.4-7. ábra. A szállítási távolság és a nyomócsőhossz összefüggése töltéserősítésnél

00