Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

VI. Vízépítési földmunkák

csőhosszat (I/). A VI.4-4. ábra szerinti példában a virtuális csőhossz L' = l 1 L = = 1070+107=1177 m.

Ugyanígy merhető le a hossz-szelvényből a geodéziai emelőmagasság, és ezt szorozva a zagy fajsúlyával kapjuk a statikus emelőmagasságot.

Összefoglalva: azok a miíszaki adatok, amelyekre a tervezéshez és kivitelezéshez szükség van, a következők:

1. A gyártó cég adja meg:

a zagyszivattyú jelleggörbéit Q-H és a hatásfok- (t]) görbéket (a kettő együtt a szivattyú kagylódiagramja);

a zagyszivattyú nyomómagasságát;

a kotrási mélységet;

a hajótest méreteit és merülését.

2. A tervező, ill. kivitelező állapítja meg:

a szállítási távolságot, ill. az ebből meghatározható tényleges (L), ill, virtuális csőhosszat (L');

a geodéziai (/ige), ill. statikus emelőmagasságot (/fst); az anyag közép szemcsenagyságát (clk); a kritikus sebességet (vk r) ; a fajlagos nyomásveszteségi (;z-) görbéket.

Ezeknek az adatoknak az alapján számíthatók a tervezéshez szükséges terhelési görbék koordinátái. A számítást a következők szerint kell végezni (1. a számpéldát):

Az adott c/k-ra különböző töménységre (példánkban 10, 15 és 20 s.%-ra) felrakott ^-görbékből kivesszük a különböző zagysebességekhez (példánkban 15% töménységre a .1, 4 és 5 m/s sebességekhez) tartozó iz-értékeket és azokkal a megállapított virtuális csőhosszat (L') megszorozzuk. Ezzel a különböző sebességekhez tartozó olyan 7z-értékeket kapunk, amelyek azzal a teljes ellenállással egyenlők, amely az adott L tényleges hosszúságú csőben állnak elő. Ha ehhez a statikus emelő- magasságot (hst) hozzáadjuk, azt a vízoszlopméterben kifejezett teljes ellenállást kapjuk, amelyet a zagyszivattyú nyomómagasságának le kell győzni.

Ha a V és (/z+/ist) így kapott összetartozó értékeit a zagyszivattyú Q—H ábrájába felrakjuk, az ún. terhelési görbéket kapjuk. Ezeknek a görbéknek tehát minden ordinátája azzal a (Iz + hkt) teljes ellenállással egyenlő, amelyet a dk-val jellemzett anyag annál a töménységnél (7’%) és azzal a (v) sebességgel mozogva ébreszt az L tényleges hosszúságú nyomócsőben, amire a számítást elvégeztük. Éppen azért nevezzük ezeket terhelési görbéknek, mert minden pontjuk ordinátája a zagyszivattyú vízoszlopméterben kifejezett terhelését adja meg.

Amikor a v és az (Iz + hst) összetartozó értékeit számítjuk, legkisebb u-értéknek mindig a kritikus sebességet (nkr) választjuk, mert ennél kisebb sebességgel — a korábban mondottak szerint — a nyomócsövet üzemeltetni nem szabad. Ha most a terhelési görbét valamelyik Q- //-görbével metsszük, olyan pontot kapunk, amelynél a terhelési görbéről leolvasható teljes nyomásveszteség éppen egyenlő azzal a nyomómagassággal, amellyel a zagyszivattyú a számítás alapját képező

91