Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
A csatornából elszivárgó víznek, a megszakított belvízcsatornák vizének és a csapadékvizek összegyűjtése céljából a csatorna mindkét oldalán övcsatorna halad. Az övcsatorna vizét általában a főcsatornára merőleges belvízcsatornákba lehet elvezetni. Az övcsatornák méreteit a rendeltetésük alapján számítható vízmeny- nyiség határozza meg. Fenékszélességük általában 0,5—1,5 m, mélységük 1,0— 2,0 m, rézsűhajlásuk 1:1,5. A csatorna menti közlekedés és az elvágott földutak összekötésének biztosítására a csatorna mindkét oldalán, az övcsatornán kívül párhuzamos utat kell építeni. A párhuzamos utak többnyire 6,0—10,0 m koronaszélességű földutak, 0,40—0,60 m-es kiemeléssel. A megépítésükhöz szükséges földet az övcsatornából nyerik. Az úthoz folyó felszíni vizek, valamint az útról lefolyó csapadékvíz elvezetésére az út egyik oldalán (az övcsatornával ellentétes oldalon) útárkot kell építeni. Az útárokban összegyűlő víz az út alatt átvezetve az övcsatornába kerül. Az útárok kiképzésével kapcsolatos követelmények hasonlóak az útépítés szabványárkainak kiképzéséhez. A csatornához és tartozékaihoz csatlakozó műtárgyakat és egyéb létesítményeket (bújtatok, átereszek, feljárók, sorompók, telefonvezetékek, szelvénykövek, stb.) a szükségletnek megfelelően építik meg a vonatkozó előírások szerint. A földmunka végzésekor arra kell ügyelni, hogy a sorrendiségi kötöttségeket a terveknek megfelelően betartsák. 3.42. Építéstechnológia A technológiai előírásokat minden igényesebb csatornaépítésnél külön technológiai keresztszelvényen is előírja a tervező. Erre látunk példát a VI.3-7. ábrán. Ezen a tervező kedvezőnek ítélt géplánc figyelembevételével, az építtetői és hatósági kívánságokhoz igazodva írja elő a technológiai sorrendet. A technológiai sorrendet részben objektív szükségszerűség, részben pedig célszerűség (műszaki és gazdasági) határozza meg. Ettől a kivitelező eltérhet, de csak akkor, hä a rendeltetés szerinti használhatóságot és a minőséget nem csorbítja. Feltétlen indokolt azonban a következő technológiai követelmények betartása. Az övcsatornát mindig előbb kell megépíteni mint a főcsatornát, mert így távol- tarthatók a főcsatornától a belvizek és levezethető róla a csapadékvíz. (Az övcsatorna kismértékben a talajvízszintet is csökkenti.) Törekedni kell a földnyeső teljes kihasználására. Minden, ilyen géppel végezhető munkát földnyesővel kell elvégezni. Ez mind gazdasági, mind műszaki okokból kedvezőbb. (A szkréperrel épített töltés olcsó és általában jól és egyenletesen tömörített.) A kotrógépek egy-egy lehatárolt szakaszon kezdik a munkát a vezérárok nyitásával. A végleges szelvény a vezérárok szélesítésével készül több lépcsőben. Ha a talajállapot ezt lehetővé teszi, a kotrók munkaterét vízteleníteni kell. Az elszívott víz az övcsatornába emelhető. Az egyszerre felfogott szakaszon a teljes szelvény kialakítását végre kell hajtani és csak ezt követően lehet újabb szakaszra átállni. A kotró által kitermelt anyag csak kellő szikkadás után építhető be a töltésbe. Kellő szikkadás alatt általában nem az optimális víztartalom elérése értendő, hanem az a maximális víztartalom, amelynél a munkahelyi tömörítőeszközökkel a talaj a töltésre előírt tömörségre betömöríthető. A talajvíz állásától és az időjárástól függően a szikkadási idő és az esetleges átrakások száma elég tág határok között mozog. 72
