Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
XIII. Vízi létesítmények fenntartásának építési feladatai
kézi tisztítással együttesen kívánatos alkalmazni. Nagy kőiültekintéssel és szakértelemmel kell megvalósítani, megteremtve a feladatot végző dolgozók lehető legteljesebb biztonságát. Legújabban a csatornák vízi növényzetének irtására eredményesen alkalmazzák a növényevő halakat. A Kínából származó amur alkalmas a békanyál, a hínár, a nád és a sás elleni védekezésre, mivel e növények a halfaj táplálékául szolgálnak. Az amur 1 kg-os súlygyarapodásához 20 — 30 kg nád, sás vagy egyéb fűféle, 30—60 kg lágyszárú vízinövény (hínár, vízirózsa, súlyom stb.), 60—70 kg fonalas alga (békanyál) szükséges. A kiirtott vízi növényzet mennyisége ennél rendszerint 10— 30%-kal több, mivel az amur — főként, ha bőséges táplálékot talál — a kitépett növényzetnek csak egy részét fogyasztja el. Az amurral tervezett növényirtás esetén a következőket kell figyelembe venni. Csak természetes vagy mesterséges módon teljesen zárt vízterület jöhet számításba, mivel e halfaj vándorló természetű, a legkisebb lehetőség esetén tömegesen elhagyja élőhelyét. A nyáron is 20 °C alatt maradó vizekben fogyaszt számottevő mennyiségű táplálékot. Olyan vizekbe, ahol ragadozó halak is élnek, csak 40—50 dkg-nál nagyobb példányok kihelyezése gazdaságos, a kisebbek a ragadozók áldozatául esnek. Gondoskodni kell az amurok kifogási lehetőségéről, hogy szabályozni lehessen az állományt és értékesíthessük a halakat. Jelenleg hazánkban közel 1000 ha csatorna- és tározóterületen és ezen felül sok halastóban irtják amurral a növényzetet. Az eddigi tapasztalatok szerint a növényzettel benőtt terület az amurok működésének hatására 20—40%-kal csökkenthető, de nem egy helyen ennél lényegesen nagyobb fokú csökkenést is elértek. Ez az újszerű és az eddigi tapasztalatok alapján jól bevált növényirtási módszer a növényzet maradandó visszaszorításán felül számottevő hasznot is hoz, mivel jelentős halhúshozamot eredményez. A növényzettel benőtt csatornák fenntartásának ismertetett módszerei a kisvízfolyások, tározók, halastavak és egyéb nyílt felszíni vízi létesítmények esetén is értelemszerűen alkalmazhatók. 2.12. Hurkolt földcsatornák Ha a szivárgás csökkentése, rézsűvédelmi vagy kapacitásbővítési meggondolások indokolják, burkolt földcsatornákat építenek. Erre viszonylag ritkán kerül sor, de ilyen csatornának különösen fontos a megfelelő fenntartása. A burkolatok elhanyagolása egyrészt komoly meghibásodások forrása lehet, másrészt veszélyeztetheti a burkolat feladatának megvalósítását. Vizsgálatok szerint például a burkolat felülete néhány százalékának tönkremenetele esetén a csatorna szivárgási vesztesége megközelítheti a burkolatlan csatorna szivárgási veszteségét. E csatornatípus fenntartása elsősorban a burkolat fenntartására irányul, amely a burkolat anyagától és szerkezeti kialakításától függően eltérő. Kőburkolat esetén, ha az szárazon rakott, ékelt, a kiékelésekre kell gondot fordítani. A kimosott vagy kilazult ékelőköveket pótolni kell. A kőburkolaton megtelepülő növényzetet gondosan ki kell irtani, mert gyökérzete a burkoló köveket kilazítja. A betonba ágyazott kőburkolatokkal szintén a növények megtelepülése ellen védekeznek. Továbbá tavasszal megvizsgálandó, hogy a burkolatban nem keletkeztek e felfagyások. A fenntartás a hézagkiöntés megújításából, a megrepedt kövek cse679
