Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
XIII. Vízi létesítmények fenntartásának építési feladatai
réléséből, valamint a felfagyások, süllyedések javításából áll. A hézagkiöntést tavasszal vagy ősszel célszerű végezni, a megrepedt kövek cseréjével egyidejűleg. A lesüllyedt részek a burkolat teljes felbontásával, az alap és az ágyazat kijavításával, majd a burkolat újra rakásával állíthatók helyre. Betonburkolatok (monolit és lapburkolatok) hibái főként hézagok körül keletkeznek. A hézagok legveszélyesebb hiányosságai: a kiöntőanyag elválása a hézagfalaktól, ami a víz altalajba szivárgását lehetővé teszi, továbbá a hézag telítődése, ami a burkolóelem terjedését akadályozza és a hézagszélek letöredezését okozza. Továbbá a hézagon keresztül az áramló víz kimoshatja az ágyazati anyagot, majd a földet és aláüregelheti a burkolatot, amely később beszakad. Ezért a hézagok megfelelő állapotáról folyamatosan gondoskodni kell. A helyreállítás során a régi, hibás kiöntést minden esetben el kell távolítani és új öntőanyaggal kell pótolni. A hézagokban megtelepülő növényeket ki kell irtani, mert ezek gyökérzete felnyomja a burkolatot. A töltés, a rézsű ülepedése szintén előidézheti a burkolat beszakadását. Ilyenkor fel kell szedni a burkolatot és a rézsűt töltésanyaggal vágy ágyazati anyaggal a tervezett szintre kell feltölteni, majd erie kell a burkolatot újra visszarakni. Beton- burkolatok esetében a felfagyás (jéglencsék keletkezése) okoz még gondot. A felfagyott részeket fel kell szedni, az ágyazati réteget meg kell vastagítani és a burkolatot az így megvastagított ágyazatra kell visszahelyezni. A kezdődő romlások gyors kijavítása minden burkolatnál kívánatos, de legnagyobb jelentősége az aszfaltburkolatoknál van. A burkolat felületén jelentkező kisebb romlásokat a sérült helyek foltozásával javítják ki. A folt lehetőleg olyan minőségű legyen, mint a foltozandó burkolat. A fagy okozta romlások kijavítása során az altalajt el kell távolítani és helyébe megfelelő összetételű anyagot kell be döngölni. A burkolatokon megjelenő növényzet vegyszeres permetezéssel pusztítható el. Különös gondot kell fordítani a föld és a burkolt csatornaszakaszok kapcsolódására. Célszerű fokozatos átmenetet kialakítani. Például a föld- és a betonburkolatú csatorna csatlakozásához rozsét, kőszórást kell helyezni. Óvni és észlelt romlások esetén azonnal javítani kell a burkolatot lezáró fogakat. (A burkolatok fenntartására 1. még a VII. fejezetet.) A burkolt csatornák, csatornaszakaszok burkolatlan részeinek fenntartása azonos a földcsatornák hasonló elemeinek fenntartásával. 2.13. Egyéb csatornák Az egyéb anyagú nyílt csatornák közül legjelentősebbek az öntözési vasbeton héjcsatornák. Fenntartásuk során törekedni kell arra, hogy az elemek egymáshoz képest ne mozduljanak el, a vályúelemek csatlakozásainál levő szigetelések ne sérüljenek meg. Ahol ez bekövetkezik, ott a vályúk jó, pontos csatlakozását — megfelelő alátétekkel — újból meg kell teremteni, a szigeteléseket helyre kell állítani (gumival, bitumenes kötéllel vagy bitumenes emulziókkal). A vasbeton vályún keletkező repedéseket (XII 1.1-4. ábra) epokittal, műgyantákkal, vagy bitumenes emulziókkal kell kitölteni. E feladatokat szükség szerinti időközben, de legalább évente kell elvégezni. A nyílt csatornák fenntartásához tartozó fontos feladat a csatorna környezetének megfelelő kialakítása, rendbentartása. Ennek érdekében meg kell oldani az esetleges szennyezett vizekből a csatorna mentén lerakodott anyagok eltávolítását, a (580
