Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
XIII. Vízi létesítmények fenntartásának építési feladatai
hető. Természetesen a töltésrézsűn lerakódások sem keletkeznek, így a fenntartás elsősorban a földhiány pótlására korlátozódik. A rézsűkön keletkező hiányosságok legnagyobb részét a csapadékvíz okozza, különböző nagyságú eróziós berágódások formájában. Helyreállításuk a csatornák rézsűihez hasonlóan a fogazással kezdődik, miután a növényzet eltávolítása és a gyepnyesés megtörtént. Gépi munka ebben az esetben is csak lapos, enyhe lejtésű rézsűkön végezhető. A 40—80 cm sortávolságú fogazást vagy alapozást szántással alakítják ki a töltés tengelyével párhuzamosan. Az így előkészített felületre 10—25 cm-es rétegekben terítik a földet a töltés eredeti szelvényének kialakításáig. A rétegeket hossz- és kereszt- irányú járatással különböző tömörítőgépekkel tömöríteni kell, a töltésekre előírt tömörségi fokig. A rézsűfelületet földgyaluval alakítják ki és az elrendezett oldalakat füvesítik. A rézsűk füvesítésének egyik legkorszerűbb eljárása a vízsugaras gyepesítés. Lényege, hogy a növényi tápanyagokat koncentrált ásványi anyagok formájában a vetőmaggal és azok tapadását elősegítő ragasztóanyaggal együtt vízsugárral juttatják a rézsű nyers felületére. E művelettel a telepítés, a kifejlődő növényzet tápanyag-ellátása, a rézsű és a növényzet átmeneti védelme, amíg a felerősödött növényzet önmaga és a rézsű védelmének szerepét átveszi, lényegében egyetlen munkamenettel elvégezhető. Hatására a talajfelszínt néhány órán belül megszilárduló vegyi anyag stabilizálja és így a rézsű lényegesen ellenállóbb az erózióval szemben, mint a hagyományos termőrétegborítás esetén. A víz, szállítási szerepe mellett, az egyenletes elosztást és a csírázást is elősegíti. A vetőmagkeveréket az ökológiai viszonyoknak, illetőleg a várható igénybevételnek megfelelő fajtákból kell összeállítani. A gyepesítést különféle típusú vízsugaras vetőgéppel (hydrosee- der-rel) végzik. A töltésrézsűk fenntartási munkájához tartozik a fű ápolása (gyomtalanítás, ge- reblyézés) és kaszálása is. E munka mezőgazdasági jellegű és gépi eszközei általában csak annyiban térnek el a mezőgazdaságban használt hasonló eszközöktől, hogy járószerkezetüket rézsűkön való munkavégzéshez alakították ki. A töltések legerősebben igénybe vett része a korona, amelynek fenntartását a rézsűfenntartással egyidejűleg kell elvégezni. A töltéskorona kiépítése általában olyan, hogy járművel közlekedni lehet rajta, ezért is használódnak el nagymértékben. De a járművek közlekedésére nem alkalmas keskenyebb koronájú töltéseket is felhasználják közlekedésre gyalogosok és kerékpárosok, aminek természetes következménye, hogy ösvények, kerékcsapások alakulnak ki, és azok nyomán csökkenhet a töltés eredeti magassága. Fokozott mértékű ez a rongálódás azokon a töltéseken, amelyek koronája gépjármű közlekedésre is alkalmas. Bár sorompók felállításával a vízügyi szervek korlátozzák a gépjármű-közlekedést, azt teljesen megszüntetni nem lehet, mert esetenként maga a vízügyi szerv veszi igénybe közlekedés céljára a töltéskoronát. A korona fenntartása magában foglalja a gréderezést és az eredeti magasság visszaállítását. A gréderezés az időjárási viszonyoktól, a forgalom nagyságától függően évente többször is elvégezhető. A magasság helyre- állítására ritkábban kerül sor. Ez technológiai szempontból hossz-szállításos földmunkának tekinthető. A töltéskoronát bogárháttal, vág}'' egyoldali eséssel alakítják ki. A padka- és előtér fenntart ás földmunka szempontjából azonos jellegű, dózeres vagy szkréperes munka, amelyek csak mennyiségben térnek el egymástól és célja a padkán keletkezett egyenetlenségek (természetes mélyedések vagy ásott gödrök) megszüntetése. A hullámvédelmi rendeltetésű nádpadka fenntartása során a nádat 674
