Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
XIII. Vízi létesítmények fenntartásának építési feladatai
A csatornák rézsűin, a természetes és rendeltetésszerű használat mellett végzendő fenntartás a rézsűk elhordásából, kagylósodásból, eróziós bemarásból és hasonló károkból eredő föld hiányának pótlására, az iszap- és hordaléklerakódásból származó és szelvényszűkületet okozó földtöbblet eltávolítására és a szivárgást gátló talaj cseréjére irányulhat. Gyakori, hogy e feladatokat egyidejűleg kell megoldani. Ez a körülmény a fenntartás szempontjából kedvező, mert az egyik helyen keletkezett földfelesleg például elegendő lehet egy másik szelvény eróziós berágódásának betöltésére. Gyakori, hogy a rézsű és a töltés rongálódását a vakondok, pockok föld alatti járatai okozzák, amelyek a kimosást elősegítik. A járatokat időben kell megszüntetni, eltömni, mielőtt komolyabb meghibásodásokat okoznának. A rézsű megrongálódásának megszüntetése a földhiány pótlásából, a töltés anyagának cseréjéből, az eredeti rézsű visszaállításából áll. Nagy rézsűfelületeken ez a munka jelentős mennyiségű távszállításos földmunkát jelenthet, míg kisebb felületek helyreállítása a padkáról vagy előtérből kitermelt anyaggal elvégezhető. Kisebb meghibásodások helyreállítása elvégezhető kézzel, nagyobbaké géppel. A padkáról vagy az előtérről azonban csak annyi anyag termelhető ki (az is széles felületen), hogy az annak alaprendeltetését hátrányosan ne érintse. A rézsűk helyreállítását csak nagy és lapos, enyhe hajlású felületeken lehet egyenlőre gépesíteni, mivel a rongálódások megszüntetésének első üteme a lépcsőzés, amelyet a növényzet eltávolítása után a töltés tengelyével párhuzamos szántással készítenek. A jól megalapozott rézsűre hordják fel a földet dózerrel, vagy szkré- perrel, minden esetben 10—25 cm-es rétegekben. A rétegesen felhordott földanyagot hosszirányú járattal tömörítik és a kellően döngölt felületen gréderrel (földgyaluval) lehet az eredeti hajlású rézsűt kialakítani. A rézsűfenntartás befejező üteme a füvesítés vagy más biológiai védelem kialakítása. Rosszul alapozott töltések esetén vagy amikor a töltésbe épített földanyag nem megfelelő, gyakran előfordul, hogy szivárgás indul a töltés alatt. Az átszivárgó víz átáztatja a töltést és alapját, ami a töltés elcsúszásához, roskadásához, esetleg szakadásához vezet. Ilyen esetben gondoskodni kell a szivárgás megszüntetéséről (1. a X. fejezetet) az eredeti állapot visszaállításáról, vagy az átszivárgó víz rendezett — kártétel nélküli — elvezetéséről. A csatornarézsűk fenntartásának másik területe az oldalukon lerakodott iszap és hordalék eltávolítása és az eredeti szelvény helyreállítása. A szelvényszűkítő lerakódásokat általában a fenékkotrással egyidőben távolítják el, mivel ugyanazzal a munkagéppel végezhető el mindkét karbantartási munka, ha a kotrást nem úszókotróval végzik. Az úszókotró a rézsűfenntartásra nem alkalmas, ezért csak szárazkotró (vedersoros, vonóköteles, hidraulikus stb.) vehető figyelembe az ilyen munkához. A kotrás technológiája hasonló a fenékkotráshoz. Puttonyos szerelékkel a rézsű kotrása nagy gyakorlatot és figyelmet igényel, mert egyenletes rézsűhajlás tartása jó kitűzés esetén is nehéz feladat. A padkán álló gép, puttonyát a rézsű felületén ferdén, az esésirányra 30—45°-os szögben húzva, szedi fel a lerakódásokat, mert a vezetőfülkéből a gépkezelő csak így tudja elérni, hogy a rézsű síkjában maradjon és se bemarások, se púposodások ne keletkezzenek. A kitermelt anyagot kijelölt deponálóhelyre ürítik. A töltések rézsűinek karbantartása kevesebb problémát okoz, mivel közvetlenül és állandó vízjárásnak nincsenek kitéve, tehát nem rongálódnak úgy, mint a csatornák rézsűi. Másrészt a fenntartás szárazon, általában szilárd talajon végez43 Vízépítés II. kötet 673
