Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
XIII. Vízi létesítmények fenntartásának építési feladatai
A fenéktisztítás (kotrás, iszaptalanítás) során a csatornafenéken lerakodott, szelvényt szűkítő vagy a vízfolyást akadályozó anyagokat távolítják el. A csatornák méreteitől, a szállított víz hordaléktartalmától függően hosszabb—rövidebb időszakonként (2—10 évenként) kell a kotrást megismételni. A szükséges időtartam előzetes becslések és a tényleges gyakorlati tapasztalatok alapján állapítható meg. Több évtizedes tapasztalat szerint például a belvízcsatornákon az iszaplerakódás országos átlagban 0,10—0,12 m3/fm évenként. A fenéktisztítást — a csatorna méretétől függően — szárazkotróval (leggyakrabban vonóköteles kotróval) a partról vagy úszókotróval a csatorna vízfelszínéről végzik. A fenéken levő szelvényszűkítő anyagot a fenékszinten húzott puttonnyal a gép fokozatosan kitermeli és a kijelölt helyen lerakja. A fenékkotrásnál gondosan ügyelni kell a műveletek végrehajtására, nehogy a fenékszint alá történjen a kotrás vagy dugók maradjanak a mederben. Mindkét hiányosság elkerülhető a pontos kitűzéssel, míg a kivitelezést szintezéssel, vagy szondázással kell ellenőrizni. A fenékről kitermelt anyagot a vonóköteles kotró a működési sugáron belül képes csak elhelyezni, ezért — ha ez a távolság nem elégséges — újbóli átrakással kell az anyagot a deponálás helyére átrakni. Serleges kotró alkalmazása esetében az anyag szállítószalagok beállításával tetszés szerinti helyre továbbítható, ami a gazdaságosság szempontjából jelentős megtakarítást eredményezhet. Űszókotrók alkalmazása esetén a fenéktisztogatás műveleteit a gép munkaszerelékétől függően (vedersoros, marófejes, szívó-nyomó stb.) végzi. A követelmény itt is azonos, mint a szárazkotrókkal végzett munka esetében: bemarások vagy dugók nem maradhatnak a fenéken. Vedersoros kotróval ez könnyen és jól biztosítható a merítéklétra beállításával, marófejes kotró használatakor gyakori a túlkotrás. Nagyobb nehézséget jelent a szívó-nyomó kotróval kitermelt anyag elhelyezése, az ülepítés és az öblítővíz visszavezetése. A kitermelt anyagot a szivattyúhoz csatlakozó csővezetéken vagy kilövelik a parti területekre, vagy ülepítőtöltésekkel (eleválási gátakkal határolt területen) ülepítik. Ebben az esetben az ülepített víz visszavezetéséről vagy elvezetéséről is gondoskodni kell. Az iszaptalanítás a csatornafenéken az üzemelés folyamán lerakodott finomabb- durvább iszap eltávolítása. A jelenség keletkezésénél fogva a lerakódás nagy víztartalmú és nehezen kezelhető anyagú, ezért kitermelése elvégezhető a fenékkotrás gépeivel is, de iszapkotrók, mint célgépek beállítása gazdaságosabb. A száraz- vagy úszókotróval végzett iszaptalanítás technológiai műveletei azonosak a fenékkotrás műveleteivel, csupán a depónia kialakítása körülményesebb az anyag nagy víztartalma miatt. Az iszaptalanítás során is fokozott figyelmet kell fordítani a fenék- szint tartására, bemarások és dugók keletkezésének megakadályozására. Az iszapolás anyagának deponálásakor és a depónia helyének kijelölésekor számolni kell — a kotrási anyag víztartalma csökkenéséből származó — elvizenyősödésre és szivárgó vizek elvezetésére. A depónia rendezését csak a szikkadás után lehet megkezdeni. A rézsűfenntartás munkáinál külön kell választani a csatornák rézsűit a töltések rézsűitől, mert általában a csatornarézsű jelentős része állandó vízmozgásnak van kitéve, elhasználódása és fenntartási módja eltér a töltésrézsű karbantartásától. Természetesen a rézsűk fenntartásának azonos követelményei is vannak, mert a csapadékvíz okozta eróziós rongálódások egyformán előfordulnak mindkét rézsűn. Helyreállításuk módja, a kivitelezési technológia azonban ez esetben is eltérő lehet. 672
