Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

IX. Vízépítési betonmunkák

A sarokpontok által rögzített egyenesekhez képest be kell jelölni a burkolatbontás szélességét.

A meghatározott tengelyhez viszonyítva meg kell határozni az árokból kitermelendő talaj elhelyezésének a helyét oly módon, hogy a depónia se a forgalmat, se a munkát ne akadályozza.

A felmérési adatokat az építési naplóban (ÉN) rögzíteni kell.

Csatornaépítés esetén a kitűzés állandósítására és láthatóvá tételére szolgálnak a zsinórállások. Vízvezeték fektetésekor zsinórállás nem szükséges.

A zsinórállásokat minden akna helyén, továbbá minden magassági és helyszínrajzi törésponton, de legalább 30 m-ként kell elhelyezni.

A zsinórállás a tengelytől két oldalon munkaárkon kívül, legalább 50 cm távolságon a szilárd talajba beásott legalább 14x14 cm keresztmetszetű fagerendából áll, amelyre a terep felett vízszintesen deszkát (pallót) erősítenek (IX.8-17. ábra).

Valamennyi zsinórállás keresztpallójának magasságát úgy kell megválasztani, hogy az kerek számú dm-rel legyen a tervezett folyásfenék felett. A deszka magassági helyét a gerendákba nem teljesen bevert és beszintezett szögekhez képest célszerűen mérővesszővel mérik fel. A telepített zsinórállások pallóira műszerrel kell a tengelyvonalat rávetíteni, majd kiálló szöggel megjelölni. Rá kell festeni a palló felső élének magasságát és a szelvény (akna) számát.

A csővezeték tengelyét a két szomszédos zsinórálláson bevert szögekhez erősített drótról lehet bármely pontban levetíteni. Minthogy az így elhelyezett kereszt pallók felső élei által képzett elméleti sík hűen követi a csatorna esését, a csatorna helyes magassági helyzete egyetlen, megfelelően kialakított benézőkereszt segítségével ellenőrizhető (La IX.8-7. ábrán).

IX.8-17. ábra. Kitűzés zsinórállásról