Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
IX. Vízépítési betonmunkák
IX.8-18. ábra. Csőminőség ellenőrzése műszerrel A csatorna folyásfeneke akkor fekszik a terv szerinti magasságban, ha a két szomszédos zsinórállás pallóéle és a benézőkereszt felső éle egy síkban fekszik (fedi egymást). A benézőkereszttel minden egyes csodarab fektetése ellenőrizendő. A zsinórállásokat olyan ütemben kell a vonal mentén felállítani, hogy az árok kiemelését legfeljebb két héttel előzze meg. Korán kihelyezett zsinórállások idő előtt tönkremennek. A zsinórállás magassági helyzetét a csőfektetés megkezdése előtt ellenőrizni kell. A zsinórállást csak az árok betemetése közben szabad elbontani. A fektetési magasság ellenőrzésének korszerűbb módja a szintező műszeres mérés. Ezt elsősorban nagy átmérőjű távvezetékek fektetésekor alkalmazzák. Ugyancsak a fektetés műszeres ellenőrzésére való az ÉTI által kidolgozott LT—3 típusú lézersugaras kitűző műszer (IX.8-18. ábra). A lézersugár a fektetés alatt álló cső végére helyezett matt üvegtárcsán (céltáblán) megfigyelhetően határozza meg a csodarab helyes helyzetét. A lézersugár ugyanis mindig látható, és ezért alkalmazása a föld alatt végzett építéseken egyre terjed. A nyomócsöveket belsőségekben általában sekély mélységre (min. 1,20 m, tehát a fagyhatár alá) fektetik. Mivel a vízvezetékek a tervezett hossz-szelvényhez képest a fektetett csőátmérőtől függő fekvésbeli eltérés mellett is zavartalanul üzemeltethetők, az árokfenék fekvésének ellenőrzése a terephez képest egyszerű visszamé- réssel is elvégezhető. 384
