Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
VI.2-12. ábra. A szivárgópadkás és szorítógátas vízellennyomás összehasonlítása 2.2:1. Az árvédelmi iöhl(|átak építésének szempontjai Az árvédelmi gátak építési helyét meghatározza a gátak vonalas természete és a legtöbbször már meglevő, megerősítendő régi töltés, az építési anyagának adottságait pedig a helyben található anyagok határozták meg. Ezért a régi — kézi és fogatos földmunkával épített — töltések anyaga, a beépítés és tömörítés módja gyakran nem volt megfelelő. Jó minőségű árvédelmi gátakat csak teljes gépesítéssel lehet építeni, bár a nagy távolságról való anyagszállítás ez esetben is sokszor gazdaságtalan költségtöbbletet okoz. Ezért mind a meglevő töltések erősítésének, mind az új töltésszakaszok építésének technológiáját a jövőben is nagyobbrészt a helyben vagy a közelben nyerhető anyagok határozzák meg. 2.2.‘SI. Az árvédelmi gátak anyaga Az árvédelmi töltések védőképességének első és legfontosabb feltétele a megfelelő építési földanyag. Ugyanígy fontos az is, hogy a töltés alatti talaj az árvízkor ráháruló igénybevételeknek megfeleljen. Ezért a helyszínen vagy a helyszín közelében kitermelt töltésépítési földanyagot csakúgy, mint a töltés alatti talajt folyamatosán vizsgálni kell. Az építési földanyagot a magyar szabvány kavics, homok, homokliszt, iszap és agyag szerint osztályozza. Ezekből a víz felőli — tehát a vízzárást biztosító — gátrészben az agyag, iszap és homokliszt keveréke; a vízzáró réteg mögötti — stabilizálást, biztosító — gátrészben a homok és kavics keveréke a beépítésre alkalmas anyag. A gátba építendő kötött anyagok kiválasztásakor különös gondot kell fordítani az anyag vizsgálatára, mert ezeknek a kötött anyagoknak belső szerkezete, Szepesi K. vizsgálatai szerint, a környezet (a víz minősége, az oxidációs lehetőségek) megváltozásának hatására átalakulhat. Az átalakulással megváltoznak a talajok műszaki 37
