Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
tulajdonságai. Ez alapján Galli, L. a kötött talajokat — az eM mértékadó hézagtényező szerint — négy csoportba sorolta: A vízálló talajok (eM = 2—3,5) eredeti tulajdonságaikat nem változtatják, töltések építésére alkalmasak. A duzzadó talajok (eM = 3,5—5) duzzadó- és zsugorodóképessége agyagásványaik báziscseréjének hatására növekszik, tömörségük és áteresztőképességük csökken, csúszásra veszélyesekké válnak, töltések építésére csak vizsgálatok alapján és csak óvatosan használhatók. A szétfolyó talajok (eM = 5) agyagásványának átalakulása vagy szétesése miatt szilárdságukat teljesen elvesztik, szétfolynak (ide tartoznak a szikes és sós talajok). A zsugorodó talajok (eM = 2) duzzadó- és zsugorodóképessége báziscsere és oxidációs folyamatok hatására csökken, stabil tömörségük és áteresztő képességük, súrlódási szögük nő, kohéziójuk csökken, morzsalékossá, homokos talajokhoz hasonlóvá válnak, szerkezetessé alakulnak át. 2.232. A gátak tervezését és építését előkészítő vizsgálatok A gátak tervezését és építését előkészítő vizsgálatok célja az építési hely és az építési anyag jellemzőinek minél tökéletesebb megismerése, Legfontosabb teendő az altalaj szivárgási viszonyait tisztázni. Itt különös figyelemmel kell lenni olyan vastagabb, durva szemcséjű vízvezető rétegekre, amelyekbe a víz a mederből közvetlenül beléphet. Ilyen rétegződés esetén a hidraulikus talajtörés és következményeinek (homokforrás vagy buzgár, a vízvezető réteget lefedő réteg felszakadása, sőt szikes talajoknál a fedőréteg folyóssá válása és szétfolyása) elhárítása a legjelentősebb megoldandó feladat. Ezért az előmunkálatok során fel kell tárni a vízvezető réteg vastagságát, változékonyságát, szivárgási tényezői szélső értékeit. Vizsgálni kell a fedőrétegek szilárdsági tulajdonságait és az építésre felhasználandó talajok minőségét is. Árvédelmi gátak esetén a statikai és a hidraulikai stabilitás fontosabb, mint a víz- záróság, ezért előnyös a gátakat olyan szemcsés anyagból építeni, amelynek állékonyságát az átázás minél kisebb mértékben befolyásolja. Ilyen anyag a kavicsos homok vagy durva homok. A belőlük épített gátak viszonylag nagyobb vízmennyiséget fognak átbocsátani. A vízáteresztés csökkentésére vagy meggátlására vízzáró töltésrészről is gondoskodni kell. Ebben az esetben két anyagú gátról van szó, amelynek egyik része a stabilitást biztosító durvaszemcsés, a másik része a vízzárást biztosító finomszemcsés anyag. Erősen kötött, zsugorodásra hajlamos tcdajokból épített gátak az elárasztás időszakossága miatt nagy mélységig kiszáradnak, ami zsugorodási repedések keletkezésével jár, és hirtelen árhullám esetén a gátak stabilitását veszélyezteti. A szikes anyagok akár az altalajban, akár a töltésbe építve nagy stabilitási veszélyeket rejtenek magukban, mert átázva folyóssá válnak és ennek hirtelen teljes rézsű- csúszások és elfolyások lehetnek a következményei. Ezért a tervben meg kell állapítani a töltésbe építendő talajok megengedhető maximális zsugorodásának mértékét; ismerni kell a vízzáró fedőréteggel borított vízvezető rétegekben az árvíz hatására keletkező nyomásviszonyok alakulását; meg kell adni a gátépítés során elérendő optimális tömörség mértékét. 38
