Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
b) V 1.2-2. ábra. A íöldtöllésekben keletkező vízmozgás a) és b) fokozatos átnedvesedés, a töltés átnemcresztő és áteresztő talajon áll; c) állandó szivárgás, ha a töltés átnemeresztő talajon áll A következőkben — építési szempontból — ennek a felosztásnak megfelelően tárgyaljuk a vízépítési földgátakat, éspedig külön vizsgáljuk: az árvédelmi földgátakat, mint a legnagyobb földmunkát jelentő vonalas földműveket ; a duzzasztó földgátakat két csoportban, előbb külön a völgyzáró gátakat mint az egy helyben legnagyobb földtömeget jelentő gátakat, majd külön az egyéb, általában kisebb méretű és egyszerűbben előállítható duzzasztó földgátakat, mint a halastavak és síkvidéki tározók gátjait, és végül a magas vezetésű csatornák, főképpen öntözőcsatornák gátjait. Mindhárom, illetőleg négyfajta vízépítési földgát jó minőségének feltétele — amit már az építés végrehajtásával, annak legalkalmasabb módszerével és kivitelével is biztosítani kell —, hogy stabilitásuk biztosított és a víztartó képességük a rendeltetésüknek megfelelő legyen. A stabilitás biztosítása feltétlen követelmény. A vtzzáróságot illetőleg pedig: míg az árvédelmi gátaknál teljes vízzáróságot, nem követelünk meg, addig a másik két csoportnál igen fontos követelmény a minél tökéletesebb vízzáróság. 29
