Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
A második eset pedig akkor következik be, amikor a gáton keresztüli vízáramlásban olyan helyek is vannak, ahol a vízáramlás csekélyebb ellenállásba ütközik, és itt helyi vízerek keletkezhetnek, amelyekben a sebesség sokkal nagyobb, mint a szomszédos helyeken. A gátszakadásokat sokszor az ilyen vízerekből kifejlődött koncentrált kimosás idézi elő. Ilyen szempontból — a mechanikai hatásokra kialakult járatokon kívül — gyenge helyeknek tartjuk a töltésben a gyengébben tömörített vagy úteresztőbb átmenő rétegeket, a tölléstest és az alaptömb érintkezési felületét, ha a töltés megfelelő alapozás nélkül épült, és a gát alatti talaj olyan rétegeit, amelyek a szivárgó vízmozgással szemben kisebb ellenállást fejtenek ki, mint más rétegek. Meg kell jegyeznünk, hogy míg a szivárgás elméleti vagy kísérleti technikai eszközökkel meghatározható, addig a koncentrált kimosás veszélyének becsléséhez nincs számítási módszerünk, mert ez a jelenség teljesen a keletkezési hely viszonyaitól függ. A koncentrált kimosás veszélye legtöbbször „születési hiba”, ezt már építés közben lehet és meg is kell előzni, gondos alapozással és gondos tömörítéssel. 2.12. A vízépítési íoldgútakkal szemben támasztott minőségi követelmények A vízépítési földgátak akkor lesznek jó minőségűek, ha mind a töltés alatti talaj, mind pedig a töltés testébe épített földanyagok a rájuk háruló igénybevételeknek hiány nélkül, egymással összhangban meg tudnak felelni. A földgátak minősége tehát a gát két részének földanyagszerkezetétől és minőségétől függ. Ezért ismerni kell azokat a földanyagokat, amelyekből a gát összetevődik, vagyis a töltés alatti talajok anyagát és a töltés építőanyagául szolgáló földanyagokat, amelyeket hármas szempont szerint kell vizsgálni: természetes fekvésben, azután beépítési es üzemi állapotban. A kész földgát két része: az altalaj és a földtöltés — ha a tervezést és az építési helyesen hajtották végre — szerves egészet alkot. Ezen az egységen belül a hidraulikai teher viselésében szoros kölcsönhatásban állnak egymással. Ezt mint irányadó tervezési és építési szempontot különösen figyelembe kell venni. A vízépítési földgátak jó minőségének feltétele: a teljes és tökéletes stabilitás és a rendeltetés szerinti mértékű vízzáró képesség. A stabilitási követelmény részben szilárdsági, részben hidraulikai. Az előbbi az elcsií- száis elleni biztonságot és a rézsű állékonyságát, utóbbi a hidraulikai talajtörés elleni biztonságot jelenti. Ezért a vízépítési földgátak szilárdsági stabilitásáról és hidraulikai stabilitásáról beszélünk, amelyet — a helyes tervezés mellett — a gát építése során is biztosítani kell. Itt azonban figyelembe kell venni azt is, hogy míg a szilárdsági stabilitás szempontjából — kivéve az egyedi értékkel számításba veendő szikes-amorf anyagokat — a helyesen értelmezett átlagértékek, addig a hidraulikai stabilitás szempontjából a legkedvezőtlenebb körülmények a mérvadók, még ha ezek csak szingulárisán jelentkeznek is. A stabilitás mindkét fajtája a gát építése és üzeme alatt változásokat szenvedhet. E változások előrejelzése, majd az előrejelzés alapján figyelembe vett építési feltételek kielégítése révén lehet a földművek jó minőségét biztosítani. A vízzárósági követelményt a gátak rendeltetése szabja meg, vagyis az, hogy a gát a víz elleni védelmet vagy a víz tározását, ill. a víz elvezetését szolgálja-e, de megszabják azt a gazdasági tényezők is.
