Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

VIII. Víztelenítés

gig, amíg a gépek dolgozni és közlekedni tudnak, kb. 0,30—0,50 m, szárazon kitermeljük a földet, majd kotróval, egymástól megfelelő távolságra, vezérárkokat ásunk a végleges földmunkaszint alá érő fenékkel, 1 —2%-os eséssel a munkagödör végében létesített szívóaknák felé. Ezek az árkok a közbeeső földprizmákat kiszárítják, a felületükön a földmunkagépek közlekedni tudnak, így ezeket a földtömegeket is gépesített földmunkával kitermelhetjük (VIII.1-6. ábra).

Közművek munkaárkainak építésekor célszerű a földet kb. 0,5 m vastag rétegekben kiemelni. Az árok falát zártsorú dúcolással támasztják meg, úgy, hogy a függőleges pallókat vagy vas szádlemezeket a földkiemelés ütemének megfelelően lépcsősen utánahajtják. Végük a mindenkori földmunkaszint alá érjen 20—30 cm-rel. Az árok egyik oldalán künetet vágnak ki a beszivárgó talajvíz összegyűjtésére és elvezetésére. Kötött talaj esetén az árokban telepíthetjük a szívózsompokat, minden földréteg kiemelése után, lépcsősen lejjebb süllyesztve, szemcsés talajban célszerűbb a munkaárkon kívül kiképezni a szívóaknákat, mindjárt a vegleges mélységig. A zsompok és szívóaknák között a szokásos távolság általában 30—50 m (VIII.1-13. ábra).

A szívózsompokat a földkiemeléssel összhangban, az egyes rétegek kitermelése után, lépcsőzetesen lejjebb süllyesztjük. Célszerű két egymás melletti zsompot létesíteni és felváltva az egyikből szivattyúzni, míg a másikat mélyebbre süllyesztjük.

Vili.1-9. ábra. Szívózsomp kiképzése

Vili.1-10.lábra. Szívózsomp kiképzése

165

VII 1.1-8. ábra. Szívózsomp kiképzése