Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

VIII. Víztelenítés

A szívott kút q vízhozama és ehhez tartozóan x1, x2 távolságban levő megfigyelő- kútban a z,, z2 vízállás:

, q lnx2 — In

A • n ö •

n z{-z{

Legcélszerűbb két olyan észlelőkútnak a vízállásadatát felhasználni, amelyek a szívott kúttól iy2-—2 s, ill. 5—7 s távolságra vannak. A k érték meghatározására ez az eljárás a legmegbízhatóbb, mert legkevésbé befolyásolják a méretbizonytalanságok, a kútközeli turbulens vízmozgás és a vízszinelszakadás jelensége.

Mértük a q vízhozamot és az ehhez tartozó vízállást egyidejűleg az r átmérőjű kútban (h) és a kémlelőkútban (z). A kémlelőkéit célszerű távolsága a szívott kúttól 3—5 s:

i q lnr-lnr k=n' z2-li2 '

A közölt képletekben levő jelöléseket a VIII.1-3. ábrán tüntetjük fel.

Az elszívott vízmennyiséget mérhetjük egy ismert térfogatú edénnyel köbözéssel vagy bukóval. A leggyakrabban használt Thomson-bukó a VIII. 1-4. ábrán látható.

A talaj áteresztő képességé együtthatójának az ismeretében a VIII.1-1. táblázatban adunk útmutatást a műszakilag legalkalmasabb víztelenítési mód megválasz160