Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VIII. Víztelenítés
a feltöltődés első stádiumában sűrűbben — mérjük a kútban a vízállást és megmérjük a szállított vízhozamot is. A kútvízállás időbeni változását grafikonon ábrázoljuk (VIII. 1-2. ábra). A görbe alsó töréspontjában érintőt húzunk a görbe mindkét szárához. Egy tetszőleges magasságban húzott vízszintes vonalon a két érintő és a felvetített töréspont két metszőket határoz meg (lx és l2). Ezek aránya és a leszíváshoz mért vízhozam (Q) megadja a kútnak a leszívás megszakításakor elért leszívási mélységhez tartozó állandó vízhozamát: Ennek felhasználásával az áteresztő képességi tényező értéke a következő képletből számítható: Nyílt felszíni talajvíznél: 1,5 q A(2HX-A) ’ ahol A a kútban létesített leszívás végső értéke Hx — H + q\ H a kúttalp mélysége az eredeti talajvízszinttől; g korrekciós tényező értéke a kút sugarának felére vehető, ha a kút nem ér el a vízzáró rétegig, ha a kút alja a vízzáró rétegig ér, HX=H. Nyomás alatt levő talajvíz esetében, amikor a kút szőrözött végét a közbezárt víz- vezető rétegbe telepítjük: q(m+\,5r) 2nmrA ’ ahol ni a közbezárt vízvezető réteg vastagsága; r a kút sugara. Az eljárás előnye, hogy gyorsan elvégezhető, de a bizonytalanságok csökkentése érdekében pontos és gondosan végrehajtott méréseket követel. Próbaszivattyúzás A legmegbízhatóbb adatokat szolgáltatja és nagyobb méretű munkagödrök hosz- szabb ideig tartó víztelenítésére minden esetben ezt az eljárást kell alkalmazni. A próbaszivattyúzást a leendő munkagödör helyén hajtjuk végre egy vagy több szabályosan kiképzett szűrőkúttal és néhány szűrőzéssel telepített figyelőkúttal. A szűrőkutak telepítési mélysége és szűrőzése kialakítható úgy, hogy egy-egy talajréteget fezívunk meg, vagy pedig a kút vízhozamát a rétegösszlet táplálja, aszerint, hogy az egyes rétegek k tényezőjét, vagy egy átlagos k értéket kívánunk meghatározni. Á kémlelőkutakat, a szívott kúttól távolodva, növekvő távolságközökben célszerű telepíteni. Az alsó végük 1—2 m-rel a várhatóan kialakuló legalacsonyabb süllyesztett vízszint alá érjen. A szivattyúzást több napig folyamatosan, megszakítás nélkül kell végezni mindaddig, míg a depressziós felület nem állandósul, vagyis a kútban tartott állandó vízállás mellett az 50—10 s távolságra levő figyelőkutakban is a vízszintsüllyedés egy nap alatt a cm-rendű értéket nem haladja meg (ahol s a leszívás). Közben mérjük a vízhozamot, a vízállásokat a szívott kútban és a kémlelőkutakban, a szivattyúzás kezdetén sűrűbben (10 perccel, x/2 órával, 1 órával), majd ritkábban — (3 és 6 órával a kezdet után). Az adatokat grafikonban rögzítjük. Az állandósult állapothoz tartozó adatokból a szivárgási tényező a Dupuit-összefüggés alapján számítható. A képlet több formában írható fel, aszerint, hogy milyen mérési adatok állnak rendelkezésre. 150
