Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

VII. Vízépítési kő- és rőzsemunkák

V 11.1-2. ábra. Lábazati köhányás, kőrakatos padka kiképzéssel

A lábazati köhányás tetejét az előírt magasságú és méretű (1—2 m széles) padkával zárják le és megülepedése után a felső 50—60 cm vastag rétegét kőrakatszerűen, a kövek megmunkálása nélkül képezik ki. Ha a padka feletti mederoldal védelmére kőburkolatot építenek, akkor a padka rézsűhöz csatlakozó részén nagyobb méretű köveket helyeznek el, amelyek vállfelületét a rézsűre merőlegesen meg kell munkálni.

A kőhányáshoz, lábazati kőhányáshoz (VI 1.1-2. ábra) más előírás hiányában általában 5—100 kp/db súlyú terméskövet (betonkövet) kell használni 1/4 részben 5—25 kp/db és 3/4 részben 25—100 kp/db összetételben.

Mélyebb mederszakaszokon építendő lábazatokra, nagy mélységek kitöltésére dróthálós kőhengereket is használnak. Ezeket a parton vagy munkatutajon felállított hengerkötő állványon készítik, és arról süllyesztik a mederbe. Átmérőjük 0,80—1,00 m, hosszuk 4—6 m.

1.332. Kőrakat

A köveket rétegenként lehetőleg kötésben kell elhelyezni, hogy a kőrakat tömör és hézagtartalma a lehető legkisebb legyen. A látható felületeket 50—60 cm vastagon burkolatszerűen alakítják ki, a nagyobb és feklapos kövek hézagait kisebb, szorosan illeszkedő kövekkel ékelik ki.

Szivárgók, vízi építmények elő- és utófeneke, lábazati kőhányások, vezetőművek, keresztgátak, sarkantyúk koronáinak és padkáinak kialakítására egyaránt használják a kőrakatokat.

Szivárgókat a szűrőszabályok betartásával kell kiképezni.

Betonba ágyazott köveket beépítés előtt pormentesíteni és áztatni kell.

Kőrakatot — más előírás hiányában — szabálytalan, vegyes nagyságú (50—100 kp súlyú) terméskőből, betonkövekből pedig 20—100 kp súlyú darabokból építik.

109