Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
A bejárati kotrással egyidejűleg — vagy azt követőleg — vonóköteles kotrók a medence határvonalán a partfalak részére szükséges szelvényt emelik ki úgy, hogy a partfal alapszintjét pontosan előállítják, oldalrézsűit pedig olyan hajlással, amivel az anyag a partfalépítés ideje alatt megáll. A talajvízszint feletti anyagot szállítóeszközök a mednce körüli terepfeltöltésbe hordják, a víz alól kotort anyagot pedig a kotrók depóniába rakják. A kész bejáraton és a partfal részére kiemelt szelvényen át beúsztatják a partfal vasbeton szekrényeit és megépítik a partfalat a kikötőmedence mindegyik oldalán. A partfal háttöltését vonóköteles kotrók készítik el a depóniába rakott földanyagból. Amikor a partfal építése a medence két oldalán elkészült, megkezdődhet a medence anyagtömbjének a kiemelése. Ezt legcélszerűbb hidromechanizációval végezni úgy, hogy a szívókotró által kikotort anyagot nyomócsövön szállítják a kikötőmedence körüli terepfeltöltésbe. Ha az anyag kötött és szívócsővel való kotrásra nem alkalmas, a munka elvégezhető vonóköteles kotró és keverőedény kombinációjával. A letisztult vizet a kikötőbejárat alatt kell a folyóba visszavezetni. A kikötőmedence fenntartási munkáját is szívó-nyomó kotróval, hidromechanizációval lehet végezni. Ha a kikötő forgalmat a fenntartási munka alatt is biztosítani kell, legcélszerűbben a medence közepén végigfektetett, helyén maradó víz alatti csővel végezhető a munka. A cső egyik végéhez a kotró úszócsöve, a másikhoz a teriiletfeltöltéshez vezető parti cső csatlakozik. Bárhol folyik a kotrás, az a hajó- forgalmat a medencének csak aránylag kis részén, a kotró és úszócső által súrolt területen zavarja. 4.242. Tavi kikötők Tavi kikötő abban különbözik a folyami kikötőtől, hogy általában nem a tó partjába benyúló medence, hanem a tó vízfelületéből elfoglalt, két oldalán egy-egy mólóval határolt terület. A kikötő létesítése tehát ennek a két mólónak a megépítéséből és a közöttük levő medencében a hajózási mélység előállításából áll. A kotrás ugyanolyan módszerrel végezhető, mint amit a tó partjainak szabályozásakor és feltöltésekor alkalmaznak, azt tehát a következő 4.25. pontban tárgyaljuk. 4.25. Teriiletfeltültés élővízfolyások és tavak partjainak szabályozásakor Az ilyen munkák célja rendszerint kettős. Az egyik cél a vízterületen a szükséges (hajózási, vízisport-űzési és fürdési) vízmélység előállítása, a másik pedig értékes parti területek nyerése, amelyen lakótelepek, üdülési berendezések vagy ipari létesítmények építhetők. Élővízfolyások esetében a kivitel módja megegyezik azzal, amit a 4.21. pontban tárgyaltunk. Legfeljebb akkor lehet szó másféle kiviteli módról, ha az elsődleges cél nem a hajózóút előállítása, hanem parti terület nyerése és az anyagot nem a folyó medréből kotorják, hanem a part anyagából termelik le. Erre pl. akkor van lehetőség, ha a part mentén olyan magaslat húzódik (pl. a Duna melletti meredek löszfal), amely ehhez elegendő anyagot tud szolgáltatni. Ilyen esetben lehetőség van vízágyús bontásra és gravitációs szállításra, mert annak két előfeltétele: a nagy magasságkülönbség és a kis szállítási távolság ki van elégítve. Amennyiben a 102
