Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

VI. Vízépítési földmunkák

idom áll elő. Ez végeredményben nem lényegbe vágó dolog, mert a tapasztalat szerint géppel előállított bármilyen tökéletes rézsű is előbb-utóbb mindig beomlik a vízállás változásai szerint a talajba hol beszivárgó, hol onnan kifelé áramló víz hatására.

Öntöző és hajózó főcsatornák karbantartási munkáinak elvégzésére általában a hidromechanizáció a legjobb megoldás. A kotrandó anyag ugyanis legtöbbször lazán települt finom szemcsejű anyag, amely szívó-nyomó kotróval könnyen bontható. Akikotort anyagot vagy a depóniák mögött létesített kazettákba lehet üríteni, vagy ha a csatorna mentén terméketlen területek (szikes vagy savanyú legelők, mocsarak vagy terepmélyedések) vannak, azok feltöltésére felhasználható.

Közepes és kis vízfolyások jő karba helyezése

Ezekre a munkákra (1. az I. fejezet 4. pontját és a XII. fejezetet is) általában az jellemző, hogy az elfajult meder jó karba helyezése céljából 3-10 m fenékszélességű,

1.1,5 rézsűhajlású trapéz- vagy csészeszelvényt kell előállítani. Erős mederel- íajulásos szakaszon előfordulhatnak mederkorrekciók vagy átvágások. A folyóméterenkénti kiemelhető anyagmennyiség 5-20 m3 között változik. A kikotort anyagot legtöbbször a két parton depóniába kell rakni. A kotrási anyag általában iszapos, agyagos homok és sárgaföld, gyakran vastag humuszréteggel és buja növényzettel.

Jellemző még ezekre a munkákra, hogy a műszelvény jelentős hányadát — 40—60%-át víz alól kell kotorni, tehát csak erre alkalmas kotrógéptípusok

(vonóköteles vagy mélyásó) jöhetnek szóba.

Legjobban a vonóköteles kotrók (ha a szelvény kicsiny, esetleg mélyásók) felelnek meg, mert amellett, hogy alkalmasak víz alóli kotrásra, a műszelvényt is a gyakorlatban megkívánt pontossággal, előírt rézsűvel állítják elő.

Elvégezhető ez a munka úszó csatornakotróval is. Ez kicsiny típus, vederláncos mentékkel és két oldalra kinyúló gumihevederes kirakókarral. Ezzel a géppel rézsűkialakításról természetesen szó sem lehet, csupán közel függőleges falakkal határolt szelvény kiemeléséről. Ilyen gép alkalmazása tehát csak akkor indokolt, ha a fenékszélesség aránylag nagy (10—15 m) és a rézsűkotrás minimális, a munka főleg fenékmélyítés.

Hidromeclianizációval, szívó-nyomó kotróval való kivitel nem célszerű, egyrészt a rendszerint sűrű növényzet miatt, amire a zagyszivattyú nagyon érzékeny, másrészt azért, mert a folyóméterenként kiemelendő kis anyagmennyiség miatt gyakran kellene a parti csövet áthelyezni.

4.24. Kikötömedencék építése

4.241. Folyami kikötők

A munka a következő lépésekben végezhető:

Vonoköteles kotrók kiemelik a kikötőbejárat szelvényét és a talajvízszint feletti anyagot szállítóeszközbe rakják, amely azt a kikötőmedence körüli terepfeltöltésbe hordja. A víz alól kotort anyagot a bejárat két oldalán depóniába rakják.

101