Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

III. A vízi építkezések szervezése

Az általános munkaszervezési szempontokon kívül az egyes ágazati vonalas földmunkáknak sajátos szervezési kérdései vannak.

A fohjamszabálijozás során előfordul úszókotrós és szárazkotrós földmunka (1. a VI. fejezet 4. pontját) is. A folyamszabályozási munkák szervezésekor elsősorban a vízállási és időjárási viszonyokat kell figyelembe venni. A folyamszabályozási kotrási munka lényegében a folyó medrének mélyítését, a szelvény bővítését, a feltöltődött zátonyok és gázlók kotrása által a szükséges hajózási vízmélység biztosítását jelenti. Ha a szabályozási kotrási munka anyaga betonozásra alkalmas kavics, akkor a kotrást általában vedersoros úszókotrókkal kell végezni, különleges esetben szívókotró is alkalmazható. A szervezési munka keretében meg kell állapítani azt az időtartamot, ami alatt a folyó vízállása várhatóan lehetővé teszi a rendelkezésre álló vedersoros kotróval a kotrási munka elvégzését. Ki kell jelölni azt a partszakaszt, ahol a kirakott kavics továbbszállítása közúton, esetleg vasúton a legkönnyebben megoldható. Figyelembe véve a kotró kapacitását, meg kell állapítani a szállítási távolság és a szóba jöhető uszályok nagyságának ismeretében a szükséges uszályok számát úgy, hogy a kotró munkája folyamatos legyen. Meg kell szervezni a vontatóhajó munkáját is, megállapítva, hogy egyszerre egy vagy több uszályt vontasson. Fejlettebb technológiánál már nem vontatókat, hanem magajáró uszályokat alkalmaznak.

Ha a kotrandó anyag nem kavics, akkor a folyamszabályozási kotrásokat általában szívó—nyomó vagy vedersoros nyomókotrókkal végzik, és az anyagot mint zagyot csövön szállítják a beépítés helyére. A kotrott anyagot ilyen esetben a vezetőművek mögötti terülctfeltöltésbe, anyaggödör vagy egyéb mély területek feltöltésébe lehet elhelyezni. (A hidromechanizációs munkát a VI. fejezet 4. pontjában ismertetjük.) Annak eldöntése, hogy adott esetben — a kotrandó anyag minőségét és a szállítási távolságot, valamint a rendelkezésre álló kotróberendezést figyelembe véve — hidromechanizációs munka szóba jöhet-e, tervezői feladat. A munka megszervezésekor meg kell határozni a kotrási munka sorrendjét, figyelemmel a hajózásra, meg kell állapítani az úszó és a parti csővezeték fektetésének vonalát, ha szükséges, el kell készíttetni a zagygátakat még a kotró üzembe helyezése előtt, és gondoskodni kell a kiülepített víz kártétel nélküli visszavezetéséről gravitációs úton.

Kisebb kotrási munkánál előfordul, hogy a vederláncos úszókotró a kiemelt anyagot sárhajókra vagy önürítős uszályokra rakja, amik azután terhüket a kijelölt helyen kiürítik. Ezt a munkát is úgy kell megszervezni, hogy a kotró kapacitásától függően annak folyamatos munkájához elegendő számú sárhajó és megfelelő vontató álljon rendelkezésre.

A kotrási munka megindítása előtt ki kell tűzni a kotrási sáv széleit, hajóról vagy úszótagról levert facölöpökkel. Mély vízen facölöpök helyett lehorgonyzott bóját szoktak elhelyezni. A magassági szint kitűzéséhez a munkahelyen ideiglenes vízmércét kell elhelyezni és ennek alapján a pillanatnyi vízmélységhez viszonyítva egyszerű szondázással ellenőrizhető a kotrási munka.

A folyamszabályozási földmunkák másik csoportja a kanyarátvágások földmunkája. A szükséges vezérárok földjét a belvízcsatornák építéséhez hasonló módon a talajvíz felett földnyesővel, alatta pedig vonóvedres kotróval emelik ki. A vezérárok méretétől, anyagától és a kikerült föld szállítási távolságától függően szóba jöhet úszókotró alkalmazása is.

Az árvédelmi töltések földmunkájának megszervezését befolyásolja az, hogy új töltés építéséről vagy meglevő töltés megerősítéséről van szó, és hogy a töltéshez fel293