Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

I. A vízépítés feladatai és műtárgyai

4.222. Drénezési eljárások felosztása

A legelfogadottabb felosztás a drén anyaga szerint a következő:

Alagcsövezés vagy kőagyagdrénezés. Ez a legrégibb drénezési mód, kb. 150 éves múltra tekint vissza. Élettartama hosszú (60—80 év), az anyag jól alkalmazkodik a talajhoz, nagyon jó a vízgazdálkodása, azonban gondos munkát kíván a cső gyártása és munkaigényes a fektetése.

Müanyagdrénezés. Újabban kezd elterjedni. Két formája van:

a nagyobb átmérőjű csövek 2—4 m hosszú darabokban fektethetők; a kisebb átmérőjű (5—6 cm-ig) csöveket a gyár (300—400 m hosszú) tekercsben szállítja.

Előnye a kis munkaigényű építés, könnyű szállíthatóság, hátránya, hogy még nincs tapasztalat az élettartamra (Európában 1 évtizedes múltja van), a víz bejutása és a hordalék távoltartása sokszor megoldatlan, és még mindig 30—40%-kal drágább az alagcsövezésnél.

A vízvezető elem nem cső, hanem más vízvezető anyag. Ekkor a vizet vezető anyag szerint beszélhetünk kavics-, kő-, rőzse-, porózus beton stb. drénezésről. Mindegyik eljárás közös vonása, hogy költséges, nagy az anyagigénye és igen nehézkes az építése, ezért ezt a módszert csak különleges esetekben alkalmazzák (pl. ha a teherbírás mértékadó stb.)

Vakonddrénezésnek nevezzük, ha bizonyos különleges esetekben olyan megoldást is alkalmaznak, amikor egy kés végére erősített, kúp alakú test lyukat húz a talajban (1.4-2. ábra). Előnye, hogy igen olcsón építhető, egyszerű, de csak abban a különleges esetben alkalmazható, ha az így előállított „cső” a földben legalább 3—4 évig állékony marad. Hátránya, hogy a „cső” esése nem ellenőrizhető, ezért igen pontos munkát kíván.

A drénrendszer által elvezetett víz befogadója szempontjából is csoportosíthatók a drénezési eljárások:

befogadója nyílt árok vagy élővízfolyás. Ez a hagyományos drénezési módszer;

a drénrendszer befogadója lehet a térszín alatt mélyebben elhelyezkedő talajvíz vagy vízvezető réteg is, ahová a drénrendszer által szállított víz nyelőkú- ton keresztül jut el. Ez esetben függőleges drénezésről beszélünk. Ennek alkalmazási köre igen szűk, akkor alkalmazzák, ha a drénezett terület kicsi, nincs a közelben megfelelő árok, a talajvíz mélyen van és a talajvíz fertőzése kizárt.

1.4-2. ábra. Vakonddrénezés sémája

93