Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

I. A vízépítés feladatai és műtárgyai

vegyes, azaz gravitációs és átemelős levezetésű, ha a befogadónak a terepnél magasabb árhullámai egyes esetekben hosszabb ideig tartanak a mezőgazdaság által megkívánt levezetési időnél, ugyanakkor a középvizei alacsonyabbak a terepnél. 3. 132. A tározórendszer általános felépítése A tározórendszer egyes elemei: a holtágak; a mély lapos területek (a kötött, tőzeges területek szétágazó mély részei vagy a homokterületek hosszan elnyúló semlyékei); a körtöltéssel védett mély területek és az övgátakkal körülvett és megosztott mély lapos legelők. Mindezek az elemek lehetnek természetesek és mesterségesek, lehetnek állandó üzeműek (záró-, szabályozó- és egyéb művekkel, másodrendű mezőgazdasági hasz­nosítással), és ideiglenesek (egyszerű tiltókkal és zsilipekkel, közel állandó mező- gazdasági hasznosítással). Az ideiglenes vízvisszatartó elemek közé sorolhatók azok a vizenyős-tocsogós területek is, amelyek ugyan mindössze néhány cm vizet tar­tanak vissza, azt is csak ideiglenesen, de ugyanakkor csapadékhullás idejében igen nagy a lefolyás róluk. Különleges tározó szerepük van a szivattyútelepek közelében létesített kiegyenlítő tározóknak. .‘{.133. A síkvidéki vízrendezéshez alkalmazott műtárgyak A levezető- és tározórendszerek jelentősebb műtárgyai a következők: duzzasztók és záróművek, fenéklépcsők és surrantok, csőáteresztők, bújtatok, csőzsilipek, hidak és szivattyútelepek. A műtárgyakat részben a csatornák méretezéséhez figyelembe vett „tervezési” fajlagos vízhozamra (qt), részben azonban ennél lényegesen nagyobb fajlagos víz­hozamra méretezzük. A földutak és az öntözőárkok, valamint a kisebb öntöző­csatornák kereszteződésénél levő műtárgyakat <?t-re, a magasabb rendű utak, a vasutak, az árvédelmi töltések, a nagyobb öntözőcsatornák kereszteződésénél, valamint a torkolatnál levő műtárgyakat g><7t-re méretezzük. A duzzasztó- és záróművek elsősorban a csatornahálózat és a tározórendszer jó együttműködését biztosítják. A fenéklépcsőket és a surrantókat a nagy esésű csa­tornákba építjük be. A csőáteresztőkre, bújtatókra és hidakra az utak, vasutak és csatornák keresztezésénél van szükség. Csőzsilipeket ármentesítő töltések kereszte­zésénél alkalmazunk. A szivattyútelepek a szivattyús és a vegyes víztelenítő rendszerek alapvető műtár­gyai. Építenek azonban szivattyútelepeket a kis esésű csatornák közbenső sza­kaszain is, esésnövelési céllal. A műtárgyak tervezésekor alapvető fontosságú a hidraulikai folyamatok helyes felismerése. Ez kettős feladatot jelent, egyrészt jól kell felismerni egy-egy műtárgy 76

Next

/
Thumbnails
Contents