Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

I. A vízépítés feladatai és műtárgyai

közvetlen környezetében a vízmozgási jelenségeket [14], másrészt behatóan meg kell vizsgálni a műtárgyak hidraulikai szerepét az egész víztelenítő rendszer hidrau­likai egységében, azaz jól kell megállapítani szerepüket a teljes levezető- és tározó­rendszer vízszíneinek alakulásában (a szélsőséges vízhozamokhoz való gazdaságos alkalmazkodásban). 3.2. A BELVÍZRENDSZER KIALAKÍTÁSÁNAK RÉSZLETES FELTÉTELEI 3.21. A levezetőrendszer kialakításának részletes feltételei A továbbiakban összefoglaljuk a levezetőrendszerek jó működésének részletes fel­tételeit és bemutatjuk a csatornahálózat méretezésekor követendő utat. 3.211. A levezetőrendszer elemeinek leírása A teknők a legkisebb mezőgazdasági üzemi egységeknek, a tábláknak felszíni vi­zeit vezetik a gyűjtőcsatornákba. A teknők természetes mélyedések (előző fogalma­zásunkban a foltláncok, 1. a 3.112. pontot), amelyek feladatukat úgy látják el, hogy ugyanakkor nem akadályozzák a táblák egységes művelését, átszánthatók. A teknők vízlevezető működését évente felül kell vizsgálni. A gyüjtőárkok mélysége 20—30 cm és fenékszélessége 30—40 cm. Ilyeneket csak kivételes esetben, pl. igen magas talajvízszint esetében kell alkalmazni. Akadályoz­zák a mezőgazdasági művelést. A gyűjtőcsatornák a mellékcsatornákba torkollnak. Gyűjtőcsatornákat kell léte­síteni minden nagyüzemi tábla vagy tömb, öntözés esetében minden öntözött tábla határán. Rendeltetésük a tábla felszíni vizeinek a mellékcsatornákba veze­tése. Az esetleges anyagárkokat be kell kötni a gyűjtőcsatornákba. Vízszállító képességük a víztelenítendő táblákon összegyülekező vízmennyiségnek megfelelő. A gyűjtőcsatornák legkisebb szelvényében a fenékszélesség 50 cm és a csatorna mélysége 50—60 cm. Gyűjtőcsatornákként használhatók az útmenti árkok. Azonban ezek az árkok általá­ban csupán az összefolyó vizek tározására alkalmasak, de nem tudják levezetni azokat. Ezért az útmenti árkokat először magassági vonalvezetésükkel és kereszt­metszeti kialakításukkal alkalmassá kell tenni a fölösleges vizek levezetésére, és gondoskodni kell bekötésükről a belvízlevezető hálózatba. A földutak használható­sága szempontjából is döntő ez, mert csak a kifogástalanul működő, a belvízleve­zető hálózatba bekötött útmenti árkok képesek az üzemen belüli utak, tehát első­sorban az üzemi földutak száraz állapotát biztosítani. Az útmenti árkok helyes kialakítása és üzemeltetése tehát egyidejűleg kettős feladatot old meg, az árkok fölösleges vizeket vezetnek le a területről és szárítják a földutakat. A mell ék csatornák a főcsatornába és a magasabbrendű mellékcsatornákba torkolló csatornák. Nyomvonaluk kijelölésekor lehetőleg követni kell a terep mélyedéseit, amellett azonban a lehetőség és a gazdaságosság határáig alkalmazkodni kell a mezőgazdasági művelés igényeihez, azaz a táblák, a tömbök és a dűlők beosztásá­hoz, a közlekedési úthálózathoz és a településekhez, aminek megfelelően szükség esetén erős törésekkel is vezethetők. Vízszállító képességük a hozzájuk tartozó vízgyűjtő terület kiterjedésének és jellegének megfelelően a legkülönbözőbb lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents