Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

I. A vízépítés feladatai és műtárgyai

3.13. A belvízrendszer felépítése, tervezésének általános elvei

A víztelenítő rendszer felépítése legjobban a felszíni vizek összegytilekezési folyamatának négy fázisán át (1. 3.112. pontot) vizsgálható.

Az első kél fázist (a tócsásodás és a foltok kialakulása) a mezőgazda biztosítja azzal, hogy minél több felszíni vizet kényszerít a talajba a felszíni víz keletkezési helyén, s csak azt a vizet „engedi el”, amely akár a talajéletben, akár a növényi kultúrák fejlődésében kárt nem okoz. Ezt a vizet azonban a lehető leggyorsabban leadja. A mezőgazda legfontosabb teendői a művelési ágak megfelelő kialakítása, a vetésszerkezetek jó megválasztása, a talajművelés, a humuszgazdálkodás és talaj- javítás korszerű megoldása, s végül a táblákon belüli vízfoltok gyors megszüntetése.

A második két fázis (a foltláncok alakulása és a vízlefolyás a csatornahálózatban) megfelelő alakulásáért a vízgazdálkodó felel. Müvei részben a vizet eltávolító levezető-, részben a vizet visszatartó tározórendszerből tevődnek össze. A levezető- és a tározórendszer működését önmagában és egymással való kapcsolatukban a műtárgyak szabályozzák. A teljes belvízrendszer tervezési alapadatait azok a számítási eljárások biztosítják, amelyek a vízlefolyás és a tározódás jolyamatait egységesen vizsgálják (1. a 3.1., a 3.121. és a 3.122. pontot, 1.3-2. ábrát).

3.131. A levezctíírendszer általános felépítése

A levezetőrendszer (csatornahálózat) a vízgyűjtő terület geomorfológiai felépítésének, továbbá a szomszédos vízgyűjtő területekkel és a befogadóval való kapcsolatának megfelelően épül fel. így a következő elemekről beszélhetünk:

gyűjtőárkok és teknők, gyűjtőcsatornák, mellékcsatornák, főcsatornák, hullámtéri csatornák;

övcsatornák, külvízcsatornák, összekötő csatornák, árvédelmi töltések menti víztelenítő csatornák.

A gyűjtőárkok és teknők, a gyűjtőcsatornák, mellékcsatornák, főcsatornák és hullámtéri csatornák együttesen, szerves egységben alkotják a levezetőrendszert.

Az övcsatornák, külvízcsatornák, összekötő csatornák és az árvédelmi töltések menti víztelenítőcsatornák a levezetőrendszer különleges elemei.

A levezetőrendszert a befogadóba kötjük be. Befogadóul azt a vízfolyást választjuk, amelybe a vízgyűjtő terület vizei a legkönnyebben bevezethetők. Ez többnyire az a nagyobb vízfolyás, amely a belvíztől mentesítendő területet valamelyik oldalról határolja vagy legalább is érinti.

A belvízrendezés alapvető megoldása a vízgyűjtő területnek a befogadóhoz való viszonya szerint háromféle lehet:

gravitációs levezetésű, ha a befogadó legnagyobb vízállásai alacsonyabbak a terepnél, vagy ha magasabbak is, de az árhullámok rövid időtartamúak és a vízgyűjtő terület kis kiterjedésű;

szivattyús átemelésű, ha a befogadó legnagyobb vízállása magasabb a terepszintnél, az árhullámok hosszú ideig tartanak és a vízgyűjtő terület nagy kiterjedésű;

75