Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

I. A vízépítés feladatai és műtárgyai

víz (r/*) összegyülekezve és a kérdéses szelvényhez leérve határozza meg a fajlagos vízhozamot (qc=QJF, ahol Qc a szelvényhez tartozó vízhozam és F a vízgyűjtő- terület kiterjedése). A vízgyűjtő terület minden egyes elemi felületrészén q* értéke más és más lehet, a qc a kérdéses csatornaszelvényhez tartozó vízgyűjtő területet jellemző átlagos értéknek tekinthető.

Közelítő vizsgálatoknál a lefolyási tényező (a) becslésszerű felvételéből is kiindulhatunk (1.3-2. táblázat). További számításainknál a becsült lefolyási tényező figyelembevételével meghatározott, és a T eső- vagy olvadási időtartamhoz tartozó fajlagos vízhozam (qcT vagy egyszerűen qT) értékét is felhasználjuk:

<lcT = <It = M>pTm = al)pT-m vagy (3)

= a.anT~m = aonT-m,

ahol an az n évenként átlagosan egyszer elért vagy meghaladott értékű szorzó állandó.

(Külön kiemeljük itt az a értékek indexeinek szerepét. A p indexek a szabatos valószínűségszámítási úton, az n indexek a hagyományos gyakorisági vizsgálatok útján meghatározott értékekeket jelentik. A 0 index nélküli á értékek a csapadéktörvények szorzó állandóit, a 0 indexes a értékek a fajlagos vízhozam összefüggésének szorzó állandóit adják meg.)

A felszíni víz keletkezésének további oka a talajvízszín túlzott emelkedése. Ezt az emelkedést nemcsak a közvetlenül vizsgált vízgyűjtő területre, hanem az ahhoz kapcsolódó területekre lehulló csapadékok is kiválthatják. A magas talajvízszín tehát a szomszédos és esetleg a távoli vízgyűjtő területekre hullott csapadék szerepét is mutathatja. Például a még síkvidékinek tekintett, de viszonylag nagy magasságkülönbségekkel jellemezhető (20—50 m) Duna—-Tisza közi homokhátság áteresztő altalaján át leszivároghat a talajvíz a magasabb területekről a Duna-völgy mély területeihez, és ezeken feltörve, megemelheti a talajvízszínt, sőt meg is jelenhet a felszínen. A talajvízből feltörő felszíni víz mennyisége (qt) csak helyi vizsgálatok alapján becsülhető meg [8].

A felszíni víz megjelenésének további oka lehet a magas árvízszín is. Töltésezett /olyóknál a töltéseken át és a töltések alatt az átszivárgást és a talajból a félj akad ást segíti elő, elsősorban laza talajoknál és altalajoknál. Az átszivárgó vízmennyiséget (iqf) a szivárgást megindító árvízszín felett mért árvízi magasság függvényében adhatjuk meg, természetesen a talaj áteresztőképességét és az árvíz tartamát figyelembe véve. Töltésezetlen folyóknál az árvíz a vízgyűjtő terület mély részeit önti el, ahonnan az árvízszín lesüllyedése után a vizeket el kell vezetni. Ezt az árvizekből közvetlen adódó vízmennyiséget (ga) a lehetséges elöntés átlagos mélységének függvényében számítjuk.

A felszíni víz mennyiségét növelheti a vízgyűjtő terület vízháztartását nagymértékben megváltoztató öntözés. Öntözött területeken a felszíni víz a következő formákban jelentkezik (qö):

a csapadékból közvetlen származó felszíni víztöbblet; a rizstelepek leeresztendő vize (nyár végén, kora ősszel); a csurgalékvizek (felületi öntözéskor), az öntözőcsatornák vize (a csatornák őszi ürítésekor).

Ezt a többletvízmennyiséget részben a talaj vízháztartási vizsgálata utján, részben öntözésüzemi számítások alapján határozhatjuk meg.

67