Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

I. A vízépítés feladatai és műtárgyai

Növelheti a levezetendő felszíni víz mennyiségét még a halastavak vize (qe, őszi ürítéskor), valamint a lecsapoló rendszerek (talajcső- és árokrendszerek) talajból származó vize is (qe).

A vízgazdálkodási műveletekből (qó és qe) következő vízlevezetési feladatokat jellemző vízmennyiségeket általában az elvezetendő víz összes térfogatának és az elvezetési időnek figyelembevételével egyszerűen számíthatjuk. Például rizstelepek víztelenítésekor a fajlagos vízhozam a rizstáblákon a víztelenítés előtt azokon található összes vízmennyiségnek és a víztelenítési időnek arányában állapítható meg.

A felszínen maradó vagy megjelenő víz összes mennyiségének (q, 1/s ha, 1/s km2 vagy mm/h) számításához a következő elvi összefüggésből indulhatunk ki:

9 = (/c + ?rt + 9f + 9a + 9ö + íc- (4)

Ezzel az összefüggéssel meghatározott összegezéshez csak az egyidejűleg mutatkozó mennyiségeket lehet számításba venni. Az egyes q értékek közül általában több is elhanyagolható. Figyelembe kell venni q meghatározásakor a természetes és mesterséges vízvisszatartási lehetőségeket.

3.1 i 2. A felszíni víz mozgása

A leírt módon keletkező felszíni víz vékony vízleplet alkotva vagy mikrobarázdákban összegyülekezve igyekszik lefolyni. Kienitz G. ezt a folyamatot négy fázisra bontja (1.3-1. ábra, [4]).

Az 1. fázisban a csapadék közvetlenül a lehullás helyének elemi (négyzetméter nagyságrendű) környezetében levő 1—2 cm mélységű mélyedések felé áramlik és tócsákat alakít. Ez a jelenség az esőzések alatt vagy a tavaszi olvadásnak abban az időpontjában észlelhető, amikor az addig egységes hótakaró hófoltokra bomlik, és a hófoltok folyamatosan kisebbednek vagy el is tűnnek. Ekkor az egész határban

1.3-1. ábra. Az összegyülekezés folyamata a foltláncokkal

08