Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

I. A vízépítés feladatai és műtárgyai

2.47. Feltöltések

Ezek a művek állékonyságának biztosítására és növelésére szolgálnak. A feltöltésekhez általában a mederből kikotrott „meddő” hordalékanyagot szokták felhasználni. Ez a feltöltőanyag kerülhet a párhuzamművek mögé, a sarkantyúk tövei közötti területek feltöltésére vagy a mellékágakba az ottani vízmélységek csökkentése céljából.

2.48. Átvágások

Az átvágások talaj mélyítések két vagy több folyókanyar között. Az átvágások kiemelésekor a szokásos eljárás az volt, hogy az átvágás tengelyében keskeny vezérárkot (künettet) emeltek ki a kisvizek szintjéig, néhány ölnyi fenékszélességben, a szelvény többi részének eltávolítását pedig a kiemelt vezérárokba bevezetett víz kimosóerejére bízták. Ha a part anyaga laza volt, akkor a meder túlfejlődött. Ha viszont az anyag kötöttnek bizonyult, akkor a víz nem volt képes a kikotrott szelvényt bővíteni.

A helyes eljárás az, hogy megállapítják a folyó szabályozási szélességét, annak megfelelően kitűzik az átvágás szélét, mint a tervezett új partokat. Ezeket azután kődepóniákkal kell biztosítani a túlfejlődés ellen. Kötött anyag esetén mesterségesen kell a teljes szelvényt kiemelni. Az elhagyott medret valahol át kell tölteni kővel, földdel vagy vegyesen, lehetőleg a vezérárokból kiemelt anyaggal.

Az átvágások következtében a meder egyenesebb, rövidebb lesz, bevágódik, a vízszintek csökkennek és az árvizek gyorsabb levonulását is elősegítik. A vízszintek azonban csak ritkán — kohéziómentes anyagban :— süllyednek le annyira, hogy a nagyvizeket is le tudnák vezetni, azért az átvágásos szabályozást rendszerint követi a folyó töltésezése.

Ma már átvágásokat csak akkor alkalmazunk, ha a folyószakasz esését növelni akarjuk, vagy ha a kanyarulatok nagyon élesek és a jég levonulását kívánjuk megjavítani, főleg pedig, ha valamilyen műtárgy részére száraz munkahelyet kívánunk biztosítani. Pl. folyócsatornázás alkalmával a duzzasztóművet szárazon kívánjuk megépíteni.

Az átvágásokat az árvizek gyorsabb levezetése céljából alulról felfelé haladó sorrendben kell kiépíteni, különben csak rontanák az árvizek levonulási viszonyait.

2.5. A 10IA Ó SZ A KÁ1 Y0ZÁ S[ÉPíTÉS A N YA0 AI

Ezzel a kérdéssel a VII. fejezetben ugyancsak behatóan foglalkozunk. Itt röviden csak azok megemlítésére és néhány észrevételre szorítkozunk. Az építésanyag lehet terméskő vagy műkő, rőzse, kotróit hordalék, föld és újabban bitumen is.

Az építési anyag megválasztása függ a mű fontosságától, a beszerzési lehetőségektől és az építés módozataitól (kézi erő, gépi erő).

A víz sodrának — nagyobb fajsúlyánál fogva — mind az elragadás, mind a megbontás ellen legerőteljesebben a terméskő képes ellenállni. Ezért nagy esésű folyószakaszon főleg ezt használják, de előszeretettel alkalmazzák egyéb folyószakaszokon is. Ha azonban a kőbányák a munkahelytől túlságosan távol vannak, akkor a terméskővel erősen versenyképes a műkő is, természetesen csak olyan folyószakaszon, ahol a mederből jó minőségű betonkavicsot lehet kitermelni. A 2.43—2.46.

56