Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
Hossz-szelvény V7t777t77T alakuj, és ezen a vízmélység elégtelen, az esés rövid szakaszon tói nagy, a sodorvonal pedig hirtelen irányváltozással megy át a felső bégéből az alsóba. Hogy a gázló megfelelő méreteit biztosítsuk és a sodorvonal, ill. a hajóút helyes irányát is megkapjuk, csökkenteni kell a gázlón túlnyúló medencék hosszát és arra kell törekedni, hogy ezek a bögék a megrövidülés után a gázlóban a meder közepén találkozzanak. Más szóval: a rossz gázlót jó gázlóvá kell átalakítani (1.2-2. ábra). A sodorvonal és a partok rögzítésére valók a szabályozási elemek. A kanyarulatok tetőpontjainak környékén a bögék mélységviszonyainak korlátozására jenékgálakat építünk, ismét figyelemmel arra, hogy az ilyen művek felett a legalacsonyabb vízállások idején is meglegyen a hajózás részére szükséges vízmélység. A medencék hosszának korlátozására és az 1.2-2. ábrának megfelelő elhelyezkedésük biztosítására a gázlók környékén sarkantyúkat létesítünk. A fenékgátak, ill. a homorú oldalon épülő sarkantyúk koronamagassága legalacsonyabb a tetőpontok táján, és onnan fokozatosan emelkedik az inflexió felé. A domború oldali sarkantyúk viszont legmagasabbak a tetőpontok környékén, és onnan koronamagasságuk fokozatosan csökken az inflexiókig, ahol a kétoldali művek töveinek koronamagassága közel egyenlő (1.2-3. ábra). A sarkantyúk koronájának a parttól sodorvonal felé, tehát a sarkantyú tövétől a feje felé, esése van. Ez az esés legnagyobb a homorú oldalon a tetőpont közelében és onnan fokozatosan csökken a gázló, az inflexió felé. Viszont a sarkantyú koronaesése legkisebb a domború oldal tetőponti szelvényében (ha ott reá egyáltalában szükség van) és onnan ismét fokozatosan növekedik a legközelebbi inflexióig. A sarkantyúk kiosztását ennél a rendszernél (ellentétben a 2.3312. pontban írtakkal) a helyszínrajzon kijelölt sodorvonalon végzik, kiindulva a kanyarulatok felső átmeneti pontjából. Onnan lefelé haladva, a sarkantyúk tengelyei és a sodorvonal metszéspontjai általában fél mederszélességnek megfelelő távolságban követik egymást. A metszéspontok helyein a sarkantyúk tengelyei a sodorvonalhoz vont merőlegessel 15—20°-os szöget zárnak be a vízfolyás irányában lefelé (a Felső39
