Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
1.1-4. táblázat A Duna és a Tisza két-két jellemző állomására a maximális árvízi előrejelzés időelőnye és átlagos hibája Folyó Időelőny, nap Átlagos hiba, cm Időelőny, nap Átlagos hiba, cm DUNA BUDAPESTRE MOHÁCSRA Csapadékból 5 32 9,5 35 Engelhartszellből 4,8 37 8,3 39 TISZA SZOLNOKRA SZEGEDRE Tiszabecsről 15,0-10,7 39 Tokajból lO 1 © © T-' 22 1 4,5-7,9 32 1.13. Az ármentesítés és az ármentesítés módszerei Az árterületnek az árvizektől mentesítése úgy, hogy azon az emberi település, a közlekedés, a mezőgazdasági művelés, az ipari termelés és általában az élet lehetősége és fejlődése biztonságos legyen, az ármentesítés feladata. Módszerei általában: az árvizek szétterülésének árvízvédelmi töltésekkel begátolása összekapcsolva a meder szabályozásával; az árvízhozam egy részének vagy egészének elvezetése árapasztó csatornával vagy csatornákkal; az árvízhozam egy részének vagy egészének visszatartása — elsősorban hegyvidéki — tárolással; a lefolyás és ezzel az árvízhozam csökkentése a vízgyűjtő területek rendezésével. A folyók nagy része az ország területén kívül ered, és legnagyobbrészt csak kis esésű, alsófolyású szakaszuk esik az ország területére. Ezért az ország ármentesítésének megoldása csak az árvizek kiöntésének meguka- dályozása és az árvizek lefolyásának megkönnyítése lehet; előbbi a folyó mindkét partján, árvédelmi gátakkal, utóbbi pedig a folyómeder szabályozásával. A nagy folyók mentén síkvidéki tározással csak dm nagyságrendű árvízcsökkentést lehet elérni (pl. Kisköre). .Jelentősebb árvízvisszatartásra, tározásra, elvezetésre tehát az ország területén csak kisebb vízfolyásoknál van lehetőség, ez azonban — az országot szelő két nagy folyó mellett — az ország ármentesítése szempontjából nem jelentős. Az ármentesítés végrehajtása során a folyók mentén rendszeres árvédelmi vonalat hár már a XVIII. század elején is épültek árvédelmi töltések — csak mintegy 125 évvel ezelőtt, 1846-ban kezdtek építeni. Ettől kezdve az árvédelmi gátak építése már folyamatos volt úgy, hogy 1876-ig a középmagasságú árvizekre, majd azután, 1945-ig, a megállapított szabványszelvényekre az összefüggő dunai es tiszai védvonalak kiépültek. A védvonalak fejlesztése azonban - a gátak első kiépítése után — már nem tudott lépést tartani a folyók árvízszintjének emelke-
