Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

I. A vízépítés feladatai és műtárgyai

szórófejjel vagy perforálással ellátott öntöző- vagy szárny vezetékek. Előfordul, hogy a fővezetékből, első- és másodrendű mellékvezetékekből összeállított berendezés teljes egészében hordozható elemekből áll (1.5-17. ábra).

A beépített vezetékek anyaga rendszerint vasbeton, azbesztcement, acél vagy műanyag. A hordozható vezetékek anyaga acél, alumínium, műanyag, vagy műanyag szálakból szőtt tömlő.

A beépített vezetékeket rendszerint, de nem feltétlenül a föld alá helyezik. Ez esetben megköveteljük, hogy a cső záradékvonala felett legalább 60 cm földtakarás

Kézi mozgatás

1.5-17. ábra. Hordozható tömlős esőztetőbcrendezés

legyen, hogy a talajművelés zavartalan lehessen felette, továbbá a legnehezebb mezőgazdasági gépek se jelentsenek áthaladásukkor veszélyes túlterhelést a csövekre.

Az öntözővizet szállító beépített csővezetéket kivételes esetektől eltekintve (egész évi szennyvízöntözés) felesleges a fagyhatár alá helyezni. Viszont szükséges, hogy minden vezeték teljesen vízteleníthető legjmn, ezért vízszintes szakaszok építése megengedhetetlen. Ha a berendezés télen is üzemel (pl. szennyvízöntözés), a cső a fagyhatár alá helyezendő és a szerelvények a fagytól védhető módon alakítandók ki.

Minden öntözővizet szállító vezetéket az építés befejezése után, szakaszosan nyomáspróbának kell alávetni. A próbanyomásnak legalább az üzemi nyomás másfélszeresének kell lennie. Ez az építés közben végrehajtott nyomáspróba nem helyettesíti a vezeték próbaüzemét, amikor a hidraulikailag legkedvezőtlenebb, illetőleg a méretezésre mértékadó helyzetben kell vizsgálni, hogy a vezeték a tervezésben számított nyomást és vízszállítást biztosítani tudja-e a tervezett, ill. a tényleges veszteségek mellett.

A hordozható vezetékekkel szemben támasztott legfőbb követelmény a nyomásbíráson kívül az, hogy könnyen, gyorsan, minél kevesebb kézi munkaerővel legye121