Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
Átemelő szivattyútelepek és szivattyúállások épülnek az öntözőcsatornák olyan pontjain, ahol a víz továbbvezetése érdekében annak emelése szükséges. Jellemzőjük a kis emelőmagasság (0,5—2 m) és a viszonylag nagy vízmennyiség (0,2—5 m3/s). Al- és felépítményük a lehető legegyszerűbb. Mind az al-, mind a felvízszint közel állandó, így a gépészeti berendezések is egyszerűek lehetnek. Bár az átemelő szivattyúállásokat is célszerű az üzembiztonság és az igényekhez való jobb igazodás miatt több szivattyús gépcsoportra osztani, gyakran megengedhető — különösen kisebb (0,2—1,0 m3/s) vízszállítás esetén — a teljes névleges vízszállítást kielégítő, egyetlen szivattyú alkalmazása. Nagy nyomású szivattyútelepek, szivattyúállások (nyomásközpontok) viszonylag kis vízmennyiséget (0,1—1,0 m3/s) nagy nyomással (70—150 m) továbbítanak rendszerint esőztető öntözőrendszerek, -fürtök vagy telepek beépített nyomócsőhálózatába. Mindig több szivattyús gépcsoportból állítandók össze. Rendszerint öntözőcsatornára vagy kiegyenlítő tározóra épülnek, ezért az alvízszint ingadozása kicsi. Kisebb telepek (állások) egészen egyszerű kivitelűek lehetnek: betonlapra állított, vízszintes tengelyű, hordozható szivattyúk, belógatott szívókosárral. A nagyobb telepek rendszerint villamos meghajtásúak és automatikus működésűek. Az automatizálás egyszerűsítése érdekében gyakran használnak függőleges tengelyű szivattyúkat (légtelenítés nem szükséges). A hazai gyakorlatban a transzformátorállomások és a nagyfeszültségű kapcsolók újabban csaknem mindig szabadtéri elhelyezésűek, míg a gép- és a középfeszültségű kapcsolótér fedett. Külföldön elterjedtek a szabadtéri szivattyútelepek is, ahol csak az automatika és a középfeszültségű kapcsolók egy része van fedél alatt. (A szivattyútelepek építését részletesen a IX. fejezet 4. pontjában tárgyaljuk.) 5.13. Zárt öntözővíz-vezetékek, szerelvényeik és műtárgyaik 5.131. Az öntözővíz-vezetékek fajtái Az öntözőrendszerek, fürtök és telepek vízszállító és -szétosztó csatornáit részben vagy egészben csővezetékek is helyettesíthetik. A csőátereszeket, bújtatókat, csatornahidakat a nyílt csatornák műtárgyaiként már tárgyaltuk. Az öntözővíz vezetéséhez ezektől eltekintve, úgyszólván kizárólag nyomás alatti (teli szelvénnyel folyó) vezetékeket használnak. A csőben uralkodó nyomás szerint megkülönböztethetők kis (0,2—2,0 att) és nagy (5—15 att) nyomású öntözővizet szállító csővezetékek. A használat módja szerint pedig vannak beépített (rendszerint föld alá helyezett) és hordozható csővezetékek. A hordozható csővezeték felcsévélhető tömlő is lehet. A vezetékek feladataik szerint is csoportosíthatók. Vegyes vezetékű (föld alá épített és hordozható vezetékekből összetett csőhálózat) berendezések esetében például fővezetékek szállítják a vizet a fővízkivételtől az elsőrendű mellékvezetékhez vagy a kiegyenlítő tározókba. A mellék- vagy osztóvezetékek vezetik a vizet a hídrán- sokkal ellátott, táblaellátó vezetékekhez, és ezekhez kapcsolódnak a hordozható 120
