Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 2. Alkalmas mérési eljárás kiválasztása a várható hiba alapján
A sebesség-terület mérésén alapuló vízhozammeghatározásánl a műszertől függő mértékben megnő a mérés szabályos és véletlen jellegű hibája egyaránt. A szabályos hiba a mozgó részek tömegével és a pulzáció mértékével arányos, a véletlen jellegű hiba a pulzáció mértékével és a mozgórészek tömegével egyenesen, illetve a mérési idővel fordítva arányos. A véletlen jellegű hibák a mérési idő növelésével csökkenthetők, a szabályos hiba a mozgó alkatrészek tömegének csökkentésével, illetve a megfelelő mérőhely kiválasztásával csökkenthető. Nagy tömegű, nagy tehetetlenségű műszereknél arra kell számítani, hogy a mért érték átlaga a maximális sebességértékek felé tolódik el a sebességek időbeli közepétől. Különösen vonatkozik ez a termisztoros sebességmérőre és a bronz- vitorlájú, nagy átmérőjű forgóműves sebességmérőkre. Az úszóval való mérésnél a pulzáció hatása elsősorban nem közvetlenül érvényesül, hanem a pulzációval járó örvénylő mozgással kapcsolatosan, aminek következtében nem biztosítható az úszó egyenes vonalú, egyenletes mozgása. A kémiai vízhozammérés a többi méréssel ellentétben igényli a minél nagyobb pulzációt a tökéletes elkeveredés biztosítása érdekében. Ugyanakkor a hosszú idejű és nagy távolságú átlagolás következtében a pulzáció okozta véletlen jellegű hibák kicsik maradnak. A többi vízhozammérési módnál nem a sebesség ingadozása szabja meg elsősorban a vízhozammérés pontosságát, hanem a vízhozam időbeli változásának a mértéke. Ezeknél a méréseknél minden esetben a megkívánt pontosság figyelembevételével kell meghatározni a mérési időt, hogy a hosszú idejű mérés átlagában már ne jelentkezzen a megengedett hibánál nagyobb véletlen jellegű ingadozás. A vízfolyás esési viszonyai azoknak a mérési eljárásoknak az alkalmazását korlátozza, melyek a vízfolyást megszakítják és a továbbfolyásc csak alacsonyabb szinten teszik lehetővé. Gyakorlatilag nem okoz esésveszteséget a sebesség-terület módszer, az ultrahangos, az elektromágneses és a mérőernyős mérés. A laseres mérés egyáltalán nem okoz esésveszteséget. A kémiai vízhozammérés sem igényel közvetlenül esésveszteséget, de a szükséges nagy sebesség és pulzáció csak megfelelő nagyságú vízszint- esés esetén áll elő, illetve szükség esetén helyi veszteségek létrehozásával állítható elő. Viszonylag kis esésveszteséggel működnek a mérőnyílások és a mérőszűkületek, ha a mérési hely körülményeinek megfelelően vannak méretezve. Ide sorolhatók még a mérőlapok, a szivornyák és a zárási hullámmal való mérés. A többi mérésnél a mért vízhozamtól és a mérőeszköz nagyságától függően a megkívánt helyi esésveszteség meghaladja a 0,5 m-t. A meder anyaga és benőttségi viszonyai a legtöbb fajta mérést nem zavarja. Azonban éppen a leggyakrabban alkalmazott mérést, a sebességterület mérést a benőttség teljesen meg is akadályozhatja és a meder iszapossága pedig a mérés hibáját nagyon megnövelheti. Éppen ezért mérés előtt a meder megtisztítandó és az iszapos meder elkerülendő. A méréshez szabályos szelvényű medret kell keresni. 88
