Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 2. Alkalmas mérési eljárás kiválasztása a várható hiba alapján

sebesség néhány százalékát éri el, vagy esetleg egyáltalán nem jelez se­bességet a műszer. A forgóműves sebességmérőknél az indulási sebesség nem tévesztendő össze a sebességmérés alsó határával, mivel az indulási sebesség környezetében a hitelesítési körülményektől való eltérés hatása igen számottevő hibákat okozhat és a mérés eredményét teljesen bizony­talanná teszi. Ilyen körülmények közt a pulzáció, a vízfolyás hordaléka, kémiai összetétele, a műszer pillanatnyi állapota, karbantartása és szer­kezeti felépítése döntő módon befolyásolja a mérési eredményt. Ezért az ilyen mérések sok esetben még tájékoztatási célra sem felelnek meg. A felső határnál a szerkezeti és mechanikus nehézségeken kívül hidrodina­mikai jelenségek is fellépnek, melyek ugyancsak rontják a mérés pontos­ságát. Pl. forgóműves sebességmérőknél a nagy fordulatszám meghatá­rozása bizonytalanná válik, a csapágyak gyorsan kikopnak, jelentős belső súrlódások keletkeznek és az áramlás-rohanás határán megszűnik a hite­lesítési egyenlet linearitása az örvényleválások következtében, melyek a forgás egyenetlenségét is előidézik ilyenkor. Elektromos úton mérő műsze­reknél pedig egy ún. telítődési folyamat játszódik le, vagyis a műszer a további sebességnövekedést már nem képes érzékelni. Különösen jelentős ez a jelenség a termisztoros sebességmérőnél, ahol a kis hőkapacitás miatt a telítődés már 0,5 m/s-os sebesség alatt bekövetkezik. A II—9. táblázatban feltüntetett sebességhatárok egy-egy műszer­típusra vonatkoznak, átlagos mérési körülményeket és gondos kezelést és mérést feltételezve. Adott műszerek esetében mindig a használati utasí­tásban megadott értékekből kell kiindulni a tényleges mérési határok meg­állapításánál, figyelembe véve azt, hogy általában az indulási sebességet és a szerkezet által megengedett maximális sebességet adják meg és nem a megbízható mérés határait. Pontos mérés szükségessége esetén a mérési helyet úgy kell megválasztani, vagy kialakítani, hogy a mérendő sebességek értéke minél messzebb legyen a mérési határoktól és lehetőleg olyan mű­szert kell alkalmazni, melyek megbízhatóságáról mérésekkel alátámasz­tott adatok vannak és teljesen kifogástalan állapotban van. A pulzáció elméletileg az öszes vízhozammérési mód pontosságát be­folyásolja, mivel minden esetben a vízhozammérés bizonyos időre vonat­kozó átlagértékeket ad és emiatt pulzáció esetén a mért vízhozam függ­vénye az időnek is. A meghatározott átlagérték függ a pulzáció mértékétől, az átlagolás idejétől, a mérés módjától és a mérőeszköz átlagolóképességá- tői (mozgó alkatrészek tömege, súrlódási viszonyok stb.). Az elektromos mérési módok a legkevésbé érzékenyek a pulzációra, mivel a sebességingadozást igen jól tudják követni. Ennek megfelelően ezek az eljárások a legalkalmasabbak a pulzáció regisztrálására megfelelő regisztráló, vagy értékelő berendezések segítségével. Az elektromágneses vízhozammérő vagy szonda, illetve a hőfilmes és laseres sebességmérő a legkisebb tehetetlenségű műszer az összes közül. Kisebb korlátozással ugyanez jellemzi az ultrahangos mérőket is, de ezeknél a hang terjedési se­bessége már korlátozza a felbontóképességet. A szivornyával való mérésnél az érkező víz pulzáció ja mindaddig nem zavarja a mérést, amíg az nem vezet olyan örvénylésre, ami a légbevitelt nagymértékben megnöveli. 87

Next

/
Thumbnails
Contents