Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 2. Alkalmas mérési eljárás kiválasztása a várható hiba alapján

hogy az elvégzett méréshez hasonló módon adott cél érdekében érdemes-e, vagy sem méréseket végezni. Amennyiben az elvégzett mérés értéke a szórásérték háromszorosán, vagy a megbízhatósági határokon kívül van vagy a mérés nem megfelelő, vagy a mérés más értékre, illetve összefüggésre vonatkozik.

Legkevesebb mérés, amiből hibaszámítást egyes szerzők, illetve szabványok megengednek: a három. Az ún. hibaháromszög alapján való számítás megengedhető, ha a három mérés fizikailag ugyanarra az értékre vonatkozik (pl. vízállásváltozás nincs, a vízmozgás permanens) és a mérés további ismétlése nem gazdaságos, vagy nincs rá lehetőség a vízmozgás változásai miatt. Alkalmazásánál a három mérés átlagától számított legnagyobb eltéréssel jellemzi a hibát. Ennek az értéknek sincs javító hatása, sem szórás jellege, csupán hiba becslésre alkalmazható.

Tájékoztató szórásszámításra 10—15 mérés adatát lehet felhasználni, ha azok egy adott érték meghatározására vonatkoznak, vagy valamilyen fizikai összefüggés alapján egy értékre átszámíthatok. Amennyiben az adatok közt elméleti, vagy tapasztalati összefüggés határozható meg, akkor a meghatározott görbétől való eltérések alapján számítható a megbízható- sági szint, de a szórás ebben az esetben nem jellemző, mert a mérések különböző vízhozamokra vonatkoznak. Az átlagra vonatkoztatott relatív szórás csak az adott körülmények közt elvégzett mérésekre jellemző, ha a mérések a vizsgált mérési tartományban egyenletesen voltak elosztva. A relatív szórás ilyenkor a kis vízhozamok tartományában viszonylag nagy lesz.

Műtárgyakkal kapcsolatos méréseknél általában meghatározható az elméleti összefüggés segítségével egy jellemző szám, amire az összes mérést lehet vonatkoztatni. Ilyen érték a vízhozamtényező, vagy az átfolyási tényező. Ezért a műtárgyak vízhozamgörbéinek a meghatározásához általában elégséges 10—15 mérés, ha a vízhozamtényező nem változik sem a vízhozam, sem a vízállások, sem a műtárgy átfolyási nyílásának a függvényében. Ellenkező esetben a mérések alapján az átfolyási tényező és valamilyen más paraméter tapasztalati összefüggését kell meghatározni és ekkor már csak a megbízhatósági szint számítható.

Szabad szelvények vízhozamgörbéi általában nem jellemezhetőek egy, ismert hatvány kitevőjű függvénnyel, ezért ezeknél legfeljebb egy-egy kisebb tartomány szórását lehet meghatározni kellő számú mérés esetén, egyébként csak a megbízhatósági szintet lehet meghatározni.

A pontossági viszonyok részletes elemzéséhez 30 adatnál többre van szükség. A vizsgálat során meg kell győződni az adatok függetlenségéről és reprezentatív voltáról, vagyis arról, hogy az egyes mérések adatai nem befolyásolják a sorban utánuk következőt és a mérések adatai arra az összefüggésre, vagy értékre vonatkoznak, melyet meg akarunk határozni. Ezenkívül meg kell állapítani azt is, hogy az adatok valamennyien, paramétereikkel együtt adott, meghatározott (pl. normális) eloszlásfüggvénnyel leírható eloszlásból származnak-e. Ezek ellenőrzésére szolgálnak a függetlenség-, az egyöntetűség- és az illeszkedés-vizsgálatok.

77