Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 2. Alkalmas mérési eljárás kiválasztása a várható hiba alapján
azt, hogy amikor például egy normálméretű sebességmérővel mérünk 0,50—0,60 m széles csatornában, akkor a műszerrel annyira megzavarjuk a csatornában a vízmozgást, mintha a Dunát 100 m-nél nagyobb műszerrel akarnánk megmérni. Az adott körülményeknek megfelelő mérési módszer és eszköz megválasztásához ismerni kell az egyes mérésekkel elérhető pontosságot és tudnunk kell, hogy milyen mértékben befolyásolják mérésünk pontosságát az előírástól való eltérések. Ilyen alapon végeredményben megállapíthatjuk, hogy a szükséges pontosságot milyen módszerrel és milyen körülmények közt érhetjük el, illetve tájékozódhatunk arról, hogy a rendelkezésünkre álló mérési adatok megfelelnek-e a céljainknak, vagy sem. Először azonban a pontosságot kell értelmezni az adott esetekre. A mérések pontosságát vagy annak az ellentétét, a mérések tényleges hibáját, amit gyakorlatban inkább használnak, csakis hosszadalmas méréssorozatokkal és részletes statisztikai feldolgozással lehet szabatosan meghatározni. Ezt a munkát vízhozamméréseknél mégcsak részben végezték el, mivel az egyes ható tényezőket nehéz elválasztani egymástól és a vizsgálatokhoz szükséges, hosszú ideig tartó, azonos körülményeket általában nem sikerül megvalósítani. Emiatt sok esetben a hibák értéke csak meggondolások alapján határozható meg, más esetekben pedig csak több tényező együttes hatását vehetjük figyelembe. 2.1 A MÉRÉSEK JELLEMZŐJE: A PONTOSSÁG A gyakorlatban sok esetben hibának nevezik két mérés különbségét, vagy a helytelenül, esetleg hibás műszerrel mért mérés eltérését más mért, vagy számított értéktől. Ezek az értékek ugyan jellemzőek lehetnek az adott egy mérésre, de nem általánosíthatók a mérési módszerre, vagy az eszközre. Egy mérés tényleges hibáját csak abban az esetben számíthatjuk, ha ismerjük a mérendő mennyiség valóságos értékét. A tényleges hiba tehát a valóságos érték és a mért érték különbsége. A valóságos érték helyett azonban csakis annak a legvalószínűbb értékét, illetve legmegbízhatóbb értékét határozhatjuk meg hosszadalmas méréssorozatokkal és megfelelő statisztikai értékeléssel. A gyakorlatban, ha valamilyen méréssorozat legmegbízhatóbb értékét, illetve várható hibáját akarjuk meghatározni, akkor a véletlen jellegű ingadozás nagyságának és a szabályos hibának a meghatározásából indulunk ki. A véletlen jellegű ingadozás meghatározásához először az azonos körülmények közt megismételt mérések középértékének és az egyes mérések értékeinek eltéréseit, a gyakorlatban hibának nevezett értékeket képezzük. Másodszor az eltérések négyzeteinek átlagából négyzetgyököt vonunk és ezt az értéket szórásnak nevezzük. A továbbiakban a véletlen jellegű ingadozást a szórás értékével jellemezzük. A szabályos hiba meghatározásához azonos körülmények közt, de különböző módon és eszközzel végzett méréssorozatok statisztikai értékelése 61
