Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 4. Mérőbukók

A bukó felvízoldali felülete, a csatorna-oldalfalakra merőleges, lehe­tőleg egészen a csatornafenékig függőleges és sima legyen. A felületből még a bukóéi felerősítését szolgáló csavarok se álljanak ki. A cserélhető kivitelben készült bukólemezt is szinelésig kell a falba besüllyeszteni. Az átbukó vízsugár alsó palástjának nem szabad a bukó falához ta­padnia, hanem alulról is levegővel kell érintkeznie. Ha a műtárgyat egye­dileg nem hitelesítjük, az alulról befolyásolás határának bizonytalanságai miatt, az alsó vízszin legalább 3 cm-rel a bukókorona éle alatt maradjon. Oldalszűkítés nélküli bukónál gondoskodni kell a levegőztetésről, a víz­sugár alatti teret össze kell kötni a külső levegővel. A bukó korona 1 m hosszára lehetőleg 10 cm2 levegőztető keresztmetszetet számítsunk a gya­korlatban szokásos mérésre szolgáló átbukó magasságig. A bukóhoz vezető csatornát oldalt függőleges és egymással párhuza­mos, a fenéken pedig vízszintes síkfelületekkel határoljuk. Az oldalszűkí­tés nélküli bukó alvízi csatornája a hozzávezető csatorna folytatása legyen. 379 Ill—4.17. ábra. Az élesszélű bukó koronaéle

Next

/
Thumbnails
Contents