Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 3. A mérőműtárgyak méretezése a vízhozamtartósságok és a tűrések figyelembevételével

A vízhozamsűrűségi görbe ismeretében meghatározható az esésveszteség sűrűségi görbe is, ha a megfelelő vízhozamértékhez tartozó és az alvízre és műtárgyra jellemző vízhozamgörbe közötti ordináta különbségeket a vízhozamnak megfelelő vízszintesben ábrázoljuk. Ismeretes, hogy h magasságveszteségnél a Q vízhozamból eredően

N = yQH = 1000 Qh (mkp/s) = 9,8 Qh (kW)

teljesítmény veszteség áll elő, ha Q-t m/s-ban, és h-1 m-ben helyettesítjük. A teljesítményveszteség sűrűségi görbéjét tehát megkapjuk, ha az összetartozó Q és h értékeket összeszorozzuk, és az abszcisszán ezeket ábrázoljuk. Nyilvánvaló, hogy az évi energiaveszteség a teljesítmény veszteség sűrűségi görbe alatti területtel arányos, azaz

T T

E = j' Ndt = j 9,8 Qh dt.

o o

A különböző mérőműtárgyakhoz így meghatározott energiaveszteségek közül a minimális értékű adja az energiaveszteség szempontjából legkedvezőbb mérőműtárgy típust, illetve méretet.

3.3 MÉRETEZÉS NYOMÁS ALATTI ÁTFOLYÁSRA

A nyílt medrekben a nyomás alatti átfolyással működő mérőműtárgyak hazánkban ritkák. Pedig szűk határok között változó vízhozamoknál ez a módszer előnyös, mert viszonylag kis veszteséggel megoldható a mérés. Zárt csővezetékben ez az általános helyzet. Ezért érdemes vele foglalkozni.

A méretezés első lépései grafikonon állandó szelvény esetén megegyeznek a 3.2 fejezet első részében ismertetett módszerével. Röviden vázolva a következők:

1. Rendelkezésre áll a mérőmagasság, amely jelen esetben két szint (vagy nyomás) különbsége, a vízhozam és a jellemző méret közötti összefüggés Q = f(H, D) formában. A következtetés alapján Hmin felvehető és Qmin-mal kijelölik a szükséges D méretet.

2. Ezen a ponton a vonalsereggel (amely jelen esetben a tg a = 1/2 hajlást követi, n = 1/2 miatt) párhuzamost húzva és azt Qmax-nál metszve, Hmax meghatározható.

3. Hasonlóképpen grafikon kijelölheti a Qmax-nak és D-nek megfelelő hv veszteségmagasságot és eldöntheti, hogy a berendezés megfelel-e vagy sem.

4. Meg kell vizsgálni azt is, hogy a Hmax érték mint vízszintkülönbség egyáltalán előállítható-e. Ebből a célból Hmax értékét le kell vonni a rendelkezésre álló vízmélységből, és a Hf — Hmax értéket be kell rajzolni a hosszszelvénybe, mivel a mérőmegoldást az alvízi oldalon ennél a szintnél alacsonyabbra kell elhelyezni. Nem célszerű, ha H, — Hmax negatív, mert így a vízállásészlelő aknát túl mélyre kell lehelyezni, hogy szívás ne állhasson elő.

23*

355