Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 3. A mérőműtárgyak méretezése a vízhozamtartósságok és a tűrések figyelembevételével
A mérési hely kiválasztása többnyire a mérést igénylő feladata, legalábbis a jellemző szakasz megjelölése. A mérési hely jellemző méreteit, a keresztszelvényt, illetve a rendelkezésre álló vízlépcsőt gyakran már a méretezés során lehet meghatározni. A megengedett vízlépcső felvétele gyakran részletesebb tanulmányt kíván. Természetes vízfolyáson az árvízveszély növelése, belvízcsatornákon az elöntött terület növelése, öntözőcsatornákon a csatornatöltések megemelése szab határt. A mérendő legnagyobb és legkisebb vízhozam természetes vízfolyáson vagy belvízcsatornán vagy a vízgyűjtő terület adataiból, vagy meglevő észlelésekből következtethető, míg másutt az üzemrendből állapítható meg. A legkisebb és legnagyobb vízhozam természetes lefolyásnál természetesen csak meghatározott valószínűséggel állapítható meg. A műszerezés lehetőségei természetesen korlátozottak, főleg ha a mérést igénylő pénzügyi forrásai kötöttek. Napjainkban a vízhozammérő műtárgyak mellé legalább helyszínen észlelő rajzoló vízmércét célszerű elhelyezni, mert ennek költségei nem olyan jelentősek a műtárgy építési költségeihez viszonyítva. A mérési pontosság, azaz a legkisebb vízhozamnál megengedett közepes tűrés a vízépítési gyakorlatban általánosságban 5%. Ennél pontosabb mérésre, 2%-os tűrésre ritkán kerül sor. Egyes esetekben meg kell alkudni a helyi viszonyokkal és 10%-os pontossággal is megelégedünk (pl. palástos vízadagolóknál). Ha kifejezetten vízmennyiségmérés a cél, helyes ha egy meghatározott időtartamra adjuk meg a mennyiség tűrését, mert ez a kisebb vízhozamok tartományában viszonylag nagy vízhozamtűrést enged meg, ami az esésveszteség csökkentése szempontjából előnyös. 3.2 MÉRETEZÉS SZABAD ÁTFOLYÁSRA A vízhozammérő műtárgyak egy részének fő előnye, hogy egyetlen vízállás észlelése elegendő a vízhozam meghatározására. Ennek előfeltétele a szabad átfolyás, amit a teljes mérési tartományban biztosítani kell. Mivel a méretezés grafikon segítségével a legszemléletesebb, ezt a módszert követve ismertetjük a méretezés lépéseit. 1. A mérőműtárgy típusának függvényében rendelkezésre áll a Q — Q(H, L) összefüggés kettős logaritmus hálózatban egyenes seregként (III—3.1. ábra). A mérőműtárgy típusának, az alkalmazott észlelőberendezésnek (a mérceosztásnak) és a legkisebb vízhozam mellett megengedett tűrésnek megfelelően meghatározható a mérésre használható legkisebb mérőmagasság. A legkisebb mérőmagasságnak megfelelő értéknél a vízhozamtengellyel párhuzamost húzva, kijelöljük azt a tartományt, amely már nem használható fel mérésre. A legkisebb mérendő Qmin vízhozam és a Hmm vonal egyértelműen kijelöli azt a méretet, amely ebből a szempontból megfelel (a). 2. Az így kapott pontból a görbesereg hajlásának megfelelően velük párhuzamos egyenest húzunk, amely egy képzeletbeli vízhozamgörbe. A 351
