Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 3. A mérőműtárgyak méretezése a vízhozamtartósságok és a tűrések figyelembevételével

Ill—3.1. ábra. Mérőműtárgy méretezése nomogram segítségével

Qmax vízhozamértékből függőlegest húzva, az metszi ezt a ferde egyenest (b) és így kijelöli a legnagyobb vízhozamhoz tartozó Hmax értéket.

3. Ismerve az alvíz dh visszahatást viszonyszámát meghatározható a dh ■ Hmax — Ha határ alvízi mélység, amelynél az alvíznek alacsonyabbnak kell lennie, ha szabad átfolyást akarunk elérni. Az alvízi mederviszonyok függvényében ez az érték megbecsülhető.

4. Ha Hu határ > Ha, akkor a műtárgy megfelel, míg ha Ha határ < H , akkor a vízhozamgörbét (2) balra kell tolni, azaz Hmax értékét meg kell növelni (c), hogy így H0határ is növekedjék. Ha viszont Ha határ sokkal nagyobb mint Ha, felesleges veszteség áll elő, amely esetleg meg sem engedhető. Ekkor vagy a tűrést vagy a méretezési vízhozamot kell nagyobbra választani, azaz a vízhozamgörbét jellemző egyenest (3) jobbra kell eltolni, hogy így Hmax értéke csökkenjen, mindaddig, míg AH = fímax — H« határ , illetve Hmax — H„ (mivel Ha határ ~ Ha a legcélszerűbb határhelyzet) nem lesz, azaz az esésveszteség a megengedett érték alá nem esik. Előfordulhat, hogy a felvett típussal a követelmények egyáltalán nem elégíthetők ki és mással kell próbálkozni.

Ha a vízfolyás természetes vízhozamgörbéje ismert, ennél egy szaba- tosabb módszer is követhető.

A valóságban olyan mérőberendezést tervezni, amely minden mérőmagasság értékénél kielégíti a megadott határfeltételt, igen körülményes lenne, ezért a következőképpen célszerű eljárni (III—3.2. ábra).

1. Felrajzoljuk az alvízi meder várható legkedvezőtlenebb érdességi

352