Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
megfelelő, 50 mp-cel. Az így meghatározott közepes forgásszámból a hitelesítési egyenlet segítségével számoljuk a középsebességet, melyet a már előzőleg meghatározott szelvényterülettel megszorozva megkapjuk a keresett vízhozam értékét. Az eljárás időszükségletét összehasonlítva a szokásos mérésével, megállapíthatjuk, hogy az egyes munkafázisok közt az arány lényegesen eltolódik és a teljes időszükséglet jelentősen csökken. A mérés előkészítési ideje és a mérőhely megközelítésének ideje nem csökken és különböző helyen végzendő méréseknél továbbra is a legtöbb időt ez a munkafolyamat veszi igénybe. A mérésre fordított időt csökkenti az egyszerűbb jegyzőkönyvvezetés, a pontok kevésbé munkaigényes kiosztása, ami jórészt becsléssel elvégezhető, és a műszer gyors továbbítási lehetősége a mérési pontok közt. A legjelentősebb csökkenést a számítási időben lehet elérni, mivel a legkedvezőbb esetben a számítási munka 20-—50 háromjegyű mélységadat összegezésére és két-két logarléccel végezhető szorzásra és osztásra csökken, aminek az időigénye nem haladja meg a 10 percet. A for- duiatszámök összeadása esetén a számítás ideje 15 percre nő. Ezzel szemben a régebben használatos eljárásnál a szokásos norma szerint a számításhoz 3—4 óra volt szükséges. A függélyenkénti egyenletes pontkiosztás esetén pedig 2—3 órára csökkent a számítás ideje. Az új eljárás előnye főleg sorozatmérésnól domborodik ki, amikor az egy helyen végzett nagyszámú mérés idejéhez képest a leutazás ideje már nem jelentős, és így ,az elvégezhető mérések számát a mérő- és számító- személyzet száma határozza meg. Az eddigiek szerint ugyanis egy sorozatban mérő személy jegyzőkönyveinek számításához négy számítóra volt szükség, míg az új eljárásnál a számítás a mérési szünetekben vagy utazás közben elvégezhető, illetve külön számítókat feltételezve, a létszámuk a mérőszemélyzeit tizedében állapítható meg. Igen jelentős ugyanakkor az is, hogy a vízhozam értéke közvetlenül a mérés után rögtön meghatározható és így ellenőrzésére, a mérés szükség szerinti ismétlésére, illetve kellő intézkedések megtételére ad lehetőséget. A mérési eljárás véletlen jellegű ingadozása 73 összehasonlító mérés alapján 10,9 és 72,9 1/s-os vízhozamok közt, kisméretű, trapéz szelvényben 3,34% volt, ami igen jó eredmény, mivel a mérési pontok száma 9—13 közt változott, vagyis az előírásos 40 percnél jóval rövidebb ideig tartottak a mérések és a méréseket a mérésben gyakorlattal nem rendelkező személyek végezték. Ugyanakkor a szabályos vízhozamméréssel végzett hitelesítő méréssorozatok véletlen jellegű ingadozása is 2,5—5% közt mozog gondos mérés esetén, tehát az ismertetett eljárás nem növeli számottevően a mérés véletlen jellegű hibáját. A mérés további gyorsítása érdekében, a hiba kismértékű növekedésével számolva, alkalmazni lehet a 3 és 2 pontos méréseket is. Főleg kis mélységű, széles medrek esetén a 3 pontos mérési eljárás ajánlható a mérési idő rövidítésének .szükségessége nélkül is, mivel ilyenkor a szelvény- menti sebességeloszlás pontos meghatározásának nagyobb jelentősége van, mint a függélysebesség eloszlás meghatározásának. Ilyenkor természetesen a függélyek számát növelni kell. 245
