Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
A 3 pontos mérésnél a méréseket a függélymélység 20, 50 és 80%-ában, 2 pontos mérésnél a 20 és 80%-ában kell végezni. Amennyiben a kis mélység és a műszer szerkezeti magassága nem engedi meg a 20 és 80%-os mélységben való mérést, akkor ezeket értelemszerűen meg lehet változtatni. 4.3.11. Műtárgyhitelesítő mérések A műtárgyak vízszállításának számításánál, a műtárgyak méretezésénél minden esetben közelítéseket, feltételezéseket teszünk, mivel a tényleges áramlási viszonyokat nem ismerjük pontosan. Bár a tervezésnél általában a hosszú kísérletsorozatokon és megfigyeléseken alapuló számításokat alkalmazhatjuk, és kedvező esetben a tervezendő műtárgyra vonatkozó közvetlen kisminta kísérletek eredményeire is támaszkodhatunk, az elkészült műtárgynál a tényleges áramkép mégis többé-'kevésbé el fog térni a várttól. Ennek az az oka, hogy a különböző számítási eljárások mindenkor általánosításokon alapszanak, vagy olyan értelemben, hogy egy vizsgált típus eredményeit vonatkoztatják hasonló típusokra is, vagy pedig több hasonló típuson végzett mérés eredményeit általánosítják egy átlagos típusra, illetve a kisminta kísérleteknél sohasem lehet biztosítani a teljes hidromechanikai hasonlóságot. A gyakorlati tervezés számára természetesen általában nem a tényleges áramlási viszonyok ismerete szükséges, hanem teljesen elégséges ismerni az azok hatását együttesen kifejező jellegszámokat, az ún. vízhozamtényezőket, melyek megmutatják, hogy az ideális vízszállításnak hányad része a tényleges vízszállítás. A vízhozamtényezők meghatározására három módszer ismeretes. Az első eljárás az általánosan használt számítási eljárás, mely bizonyos fokú geometriai hasonlóság alapján kiválasztja a legmegfelelőbbnek látszó feltételezéseket, és mérési eredmények alapján keletkezett számítási formulákat, amiknél azonban a legtöbb esetben nem ismeretesek a pontos mérési körülmények, tehát nem lehet kellő pontossággal megítélni az alkalmazhatóság határait. A második eljárás a laboratóriumi kismintavizsgálatok eredményét hasznosítja, mely közvetlenül a tervezendő műtárgyra vonatkozik és lényegesen pontosabb eredményt nyújt, mint a számítási eljárás. A harmadik eljárás a megépült műtárgyak mérésekkel való ellenőrzése, a műtárgyak hitelesítése, melyre akkor van szükség, ha a műtárgyat közvetlenül vízhozammérésre kívánjuk felhasználni, vagy pedig a tervezés adatait újabb tervezéseknél kívánjuk alkalmazni. A továbbiakban a megépült műtárgyak vízhozamtényezőinek a meghatározásával, a szükséges mérések módszereivel, az adatok értékelésével, a vízhozamtényezők mért adatokból való számításával és az elérhető pontossággal foglalkozunk. 246
