Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
I. Dr. Starosolszky Ödön: A vízhozammérés a vízgazdálkodás alapja - 1. A vízhozammérés szükségessége és feladatai
1.2 FOLYÓSZABÁLYOZÁS Közepes és nagyvízfolyásaink szabályozásánál megkülönböztetjük a kis-, közepes- és nagyvizekre való szabályozást. Mindegyik művelet alapja az öszetartozó vízszínek és vízhozamok ismerete. A nagyvizek vonatkozásában nagyjából az árvizeknél elmondottak érvényesek. Itt legfeljebb arra kell rámutatni, hogy az ún. vízszintrögzítés és a vele egyidőben végzett vízhozammérés igen jól egyeztetett programot kíván. A vízhozamméréseket ugyanis a vízszínek tetőzésének időpontjában kell elvégezni. A folyószabályozás érdekében végzett mérések szinte kizárólag nyílt mederben folynak, a hazai gyakorlatban sebességmérő szárny segítségével. Itt kell arra rámutatni, hogy egyes művek tervezéséhez nem elegendő a vízhozam és sebességmérés, hanem az áramlásirányok ismerete is nélkülözhetetlen. Ebben az esetben a Vízépítési műtárgyak vizsgálata c. kiadványban [13] ismertetett áramlásmérési módszereket kell alkalmazni. A középvízi meder szabályozása a vízjárás hosszú idejű ismeretét igényli, ezért ehhez hosszú idejű adatsor, azaz folyamatos vízhozamnyilvántartás szükséges. A kisvízi mérések során két tényezőre kell gondot fordítani: a mederváltozásokra és a vízkivételekre, mivel a vízhozamgörbe kisvízi része a mederváltozásokra nagyon érzékeny. A vízkivételek közvetlen hatása pedig a legnagyobb a kisvizek időszakában. Hazai viszonyok között a folyószabályozás érdekében végzett méréseket szinte kizárólag sebességmérő szárnnyal csónakról vagy hídról végzik. 1.3 VÍZRENDEZÉS A domb- és síkvidéki vízrendezés általában a területen leesett csapadéknak a szabályozott összegyülekezését és a vízfolyás medreken át a befogadóba vezetését szolgálja. Ennek megfelelően egyrészt igényli a fajlagos lefolyás (a területegységről időegység alatti lefolyás), másrészt egyes jellemző keresztszelvényekben az árvízhozam ismeretét. Dombvidéken az erózió, síkvidéken az elöntés a fő veszélyforrás. Ebből ered a vízhozam- mérés nehézsége. Dombvidéken a heves árvizek hirtelen vonulnak le, usza- dékot és hordalékot szállítva magukkal. Sík vidéken a völgyekben elterült víz lassan folyik le és a vízszínek természetes vagy mesterséges duzzasztásoknak vannak kitéve. Dombvidéken a nyílt mederben való mérés esete áll fenn szinte kizárólagosan, sík vidéken — ha föld alatti drénezésre is sor kerül — már előfordul a csővezetékben való szabad felszínű, esetleg nyomás alatti vízhozam mérése is. Dombvidéken a különféle eséscsökkentő műtárgyak (fenéklépcsők, surrantok) kínálnak kedvező mérési körülményeket, sík vidéken esetleg zsilipek, csőátereszek használhatók fel hitelesítés után vízhozammérésre. Míg dombvidéki vízfolyásokban a hordalék koptató és eltömő hatása kedvezőtlen a sebességmérő szárnyakra, sík vidéken néha túl kis sebességeket kell mérni. Utóbbiak esetlegesen különösen érzékeny szárnyat igényelnek, vagy eleve más módszerhez (pl. úszós mérés) kell folyamodni. A 15
