Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
Elterjedése: a zsombéksásosok és semlyéksásosok együttese a múltban az Alföldön számottevő volt, mára már nagyon megfogyatkozott, és szinte csak reliktumait ismerjük. Területüket még becsülni sem tudjuk. A zsombéksásosok-semlyéksásosok termőhelye: Szatmár-Beregtől a Duna-Ti- sza közéig minden klímában megtalálhatók. Sajátos hidrológiai igényük a sekély vízborítás, és még a szárazabb periódusokban is a talaj vízkapacitásának teljes telítettsége (max. vízkapacitás). Jellemző talajuk a lápos réti talaj. Az anaerob viszonyok a réti humusz kialakulásának kedveznek. A tőzegesedés általában nem jellemző. A lecsapolások hatására a kotus láptalajokon is előfordulnak. A száraz periódusokban a zsombékok elpusztulnak és helyüket a magassások veszik át. Az időszakosan alacsonyabb vízborítású társulások „magassásosok” mozaikosan, a mikrokörnyezet változásától függően fordulnak elő nagyon hasonló ökológiai és florisztikai összetétellel. Gyakran a nádasokkal is keverednek. C) Magas talajvízállású társulások A felszíni vízborítás már csak tavaszra korlátozódik. Az év nagy részében a talaj a természetes vízkapacitásig telített. A homokos talajok kapillárisán a felszínig, vagy a felszín közeiéig emelik a közeli talajvíz szintjét. Ezek a társulások a mocsárrétek, más néven nedves kaszálók. Három társulást különítenek el, de ökológiailag együtt értékelhetők. Az Alföld legelterjedtebb rét társulás csoportja, amelyik legelőként, kaszálóként jól hasznosítható. Fehértippanos rét (alföldi mocsárrét) (Agrotetum albae) ÚJVÁROSI 1940. Sekély tavaszi vízborítású, nyáron is kapillárisán vízzel telített talajú rét típus. A névadó fő faja: a fehér tippan (Agrostis alba L). A gyakori kísérő fajok: a réti ecsetpázsit (Alopecuras pratensis L), a réti sás (Carex distans L), a murok (Daucus Carota L), a réti csenkesz (Festuca pratensis HUDS.), a mezei komócsin (Phleum pratense L), a sovány perje (Poa triviális L), az őszi vérfű (Sanquisorba officinalis L). Ecsetpázsitos rét (ártéri mocsárrét) (Alopecuretum pratensis) SOO. Elsősorban az ártereken középmély fekvésben elterjedt. Az ártereken kívül az áprilisi átlagos 40-60 cm talajvízmélységű területeken gyakori. A talajfelszínig kapillárisán vízzel telített talajokon alkot társulást, gyakran a fehértippanos, ill. a réti csenke- szes rétekkel mozaikosan keverten. A névadó faja: a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis L). A gyakori kísérő fajok: a fehér tippan (Agrostis alba L), a vízparti angyalgyökér (Angelica silvestris L), a mocsári gyólyahír (Caltha palustris L), a réti csenkesz (Festuca pratensis HUDS.), a réti perje (Poa pratensis L), a sovány perje (Poa triviális L), a fekete nadálytő (Symphytum officinale L), a réti boglárka (Ranunculus acer L), a réti here (Trifolium pratense L). Réti csenkeszes rét (nedves kaszáló rét) (Festucetum pratensis hungaricum) soó. A legkedvezőbb vízellátású réttípus. Tavasszal sem emelkedik a víz talajfelszínig, de nyáron is elérik a gyökerek a kapillárisán nedves réteget. Jellemző, hogy ez a rét általában kétszer kaszálható. A növényzete hasonló az előző kettőhöz. Uralkodó a névadó faj: a réti csenkesz ( Festuca pratensis HUDS.). A gyakori kísérő fajok: a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis L), a fekete szittyó (Juncus atratus KROCK.), a réti 106
