Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
tek. Keletkezésük oka a geológiai múltban kereshető, talajuk kisebb, vagy nagyobb vastagságú tőzegréteg”, amelyik évezredek alatt alakult ki. Területük kb. 332 km2 volt. B) Időszakosan alacsonyabb vízborítású társulások A magassásosok talajainak vízborítása fél méternél alacsonyabbtól a talajfelszínig terjed, de időszakosan a talajfelszín alá is süllyedhet. A vízszintingadozás éven belül és időszakosan is jelentős lehet. A több éves magas vízborítás hatására nádassá alakulhatnak még a zsombéksásos társulások is. Magassás-rét (Caricetum acutiformis-ripariae) SOÓ. Az állandóan, ill. időszakosan sekély vízborítású termőhelyek magassás társulása. Az Alfóldön a múltban és jelenleg is a legelterjedtebb. A társulást jellemző sás fajok: a posványsás (Carex acutiformis EHRH.), a partisás (Carex riparia CURT.), az élessás (Carex gracilis CURT.), a rostostövű sás (Carex approprinquata SCHUM.), a rókasás (Carex vulpina L). További gyakori fajok: a fehér tippan (Agrostis alba L), a szürke acat (Cirsium canum ALL.), a mocsári gólyahír (Caltha palustris L), a mocsári csetkáka (Eleocharis palustris R. et SCH.), az iszap zsurló (Equesetum fluviatile L. em. EHRH.), a mocsári lednek (Lathyrus paluster L.), a pénzlevelű lizinka (Lysimachia Nemmularia L.), a nád (Phragmites communis TRIN.), a fekete nadálytő (Symphytum officinale L.), az erdei káka (Scirpus silvaticus L), a korcs here (Trifolium hybridum L.). Elterjedése: a legelterjedtebb magassás-rét típus, a jellemző fajai keverten- foltosan fordulnak elő. Az egykori bokorfüzesek-fehérfuzesek területét gyakran ez a társulás borítja (JAKUCS P. 1981). Alföldi elterjedéséről nincs adatunk. A magassások (rétek) termőhelye: a nádasokhoz hasonlóan minden alföldi klímában gyakoriak. A hidrológiai jellemzője, hogy a sekély vízborítás az egész évben tart. Az ártereken a rostostövű és a rókasás társulások a talajfelszín alá süllyedő vízborítást rövid ideig elviselik. Talajuk homokos-vályogos-agyagos réti talaj. Az anaerob viszonyok hatására tipikus réti humusz alakul ki. A lápos réti talajon másodlagosan jelennek meg a nádasok feltöltődése következtében. Zsombéksásos (Caricetum elatae W. KOCH)-Semlyéksásos (Carici- Menyanthetum SOÓ). A két társulás általában együtt fordul elő és mozaikosan összefonódik. Florisztikailag és ökológiailag csak némileg térnek el. A megjelenésükre jellemző, hogy a zsombékok között a nyílt vízben hínárok alkotnak társulást. A zsombéksásos fő fajai: a zsombéksás (Carex data BELL. ap. ALL.), a lápi nádtippan (Calamagrostis neglecta G. M. SCH.). Gyakori kísérő fajok: a posványsás (Carex acutiformis EHRH.), a rostostövű sás (Carex appropinquata SCHUM.), a villás sás (Carex Pseudocyperus L.), a hólyagos sás (Carex vesicario L.), a mocsári gólyahír (Caltha palustris L.), a mocsári galaj (Galium palustre L), a fekete nadálytő (Symphytum officinale L.). A semlyéksásos fő fajai: a zsombéksás (Carex data BELL. ap. ALL.), a vidrafű (Menyantes trifoliota L.). Gyakori kísérő fajok: a csőrös sás (Carex inflata HUDS.), a villás sás (Carex Pseudocyperus L.), a hólyagos sás (Carex vericaria L.), a hengeres sás (Carex diandra SCHRK.), a lápi nádtippan (Calamagostris neglecta G. M. SCH.). 105
