Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

és magasártér. A szabályozások előtt letelepülésre alkalmatlanok voltak az örökös árvíz- veszély miatt.

Míg a jelenkori éghajlatváltozások csak a völgyeket domborzatilag színező ártéri szinteket hoztak létre, a napjainkig tevékenykedő szerkezeti mozgások hatása jóval jelentősebb. A Duna mellett elsősorban a kisalföldi süllyedők továbbélése a jelentős. Az olyan erős eséscsökkentésre kényszeríti a Dunát (Pozsony-Komárom között 30 cm/km- ről 7 cm/km-re), hogy miatta minden durva hordalékát ott lerakja. Emiatt nem jutott át a holocénban már durva hordalék a Visegrádi-szoroson. A feltöltődő hordalékkúp fejénél a főmederből két oldalon kiszakadó víz két kanyargós fattyúágat hozott létre, É-on a Vág-Dunát, D-en a Mosoni- vagy Kis-Dunát, amelyek a süllyedék felé tartó mellékfolyókkal együtt a hordalékkúp alsó végénél torkollnak vissza a szabályozásokig helyét sokat változtató, ágakra bomló főmederhez. Hogy milyen méretű feltöltődés ment végbe ezen a szakaszon, azt azt mutatja, hogy pl. a Moson melletti Quadratea nevű római limeserődnek a népvándorlás korában lerombolt maradványait 1 m-nél is vastagabb friss dunai hordalék borítja. Pedig ez a hordalékkúp D-i peremén van.

A Duna szigetközi nagy süllyedéke természetesen irányító hatással van a többi vízfolyásra is. A D-ről érkező Rába egykori útvonalát a mai Kis-Rába mutatja. A Rába főmedrét azonban a pleisztocén végén az Alsó-Marcallal, mint tengelyvonallal jelölhető fiatal süllyedék már mai - Marcaltő-Győr közötti - irányába vonta el. Az említett süllyedékben a két folyó korábban jóval D-ebbre is összefolyt, mint a mai Marcal- torkolat, amit mesterségesen rögzítettek. A Rába teraszai ebben az irányban Árpásnál végződnek.

Ugyancsak a Kisalföld süllyedéke kényszeríti É-ra irányuló fordulatra az Ikvát, a Kardos-eret és a Répcét is. Ezek együttes vize a felsőpleisztocén süllyedékben kialakult Fertő-medence lefolyásával együtt csak nehezen találja meg K felé vezető útját az É-ról D-nek lejtő dunai és a D-ről É-nak lejtő rábai hordalékkúp között. A két hordalékkúp közé zárt teknő a Hanság. Néhol kiemelkednek belőle a korábban magasabbra emelkedő pleisztocén felszín kavicsos-homokos maradványai - az ún. gorondok -, amelyeket a K felé áramló vizek eróziója rombolt el. Ahol a Répce a Rába fattyúágával, a Kis-Rábával találkozik, új nevet vesz fel. Mintegy utalásként a korábbi főfolyóra, Rábca lesz a neve.

A Rába-völgy fiatal árkos süllyedéke egészen Körmend fölé, Nagycsákányig felnyúlik. A több km széles völgyben a jobb parton emelkedő Kemeneshát kavicsos felszínéről sok hordalék érkezik, amelyeket a Herpenyő- és a Csörnöc-patak kerülgetnek mint fiatal fattyúágak, és csak hosszú párhuzamos futás után tudnak a főmederbe betorkollni. Sárvár felett, ill. alatt árvízkor a Rába az egész völgytalpat elborítja.

A Rába említett szakaszának nagyméretű pleisztocén végi felkavicsolódását és jelenkori mérsékelt süllyedését tanúsítja, hogy a mai meder még nem vágta át az alatta lévő kavicsréteget éppen úgy, mint az alföldi Duna a Váctól D-re Úszódig terjedő mederszakaszon. A Rába bal parti vízfolyásainak a völgye is igen fiatal, mivel folytonos eltolódásban vannak DNy-ról ÉK-nek. A Gyöngyös egy korábbi DK-i ága és a mai Perint-meder között bifurkál, miután Gencsapátinál ma már mesterségesen kivezetett ága Perint néven a Sorokhoz folyik. A mesterséges kivezetés azonban csak követi a korábbi természetes útvonalat.

77