Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

nak felismerése is, amit csak az artézi fúrások által feltárt rétegsorok igazoltak véglegesen.

Ez a mai felszíni helyzet ugyanis alig 10-15 ezer éves, csak a Tisza áthelyeződését előidéző pleisztocén végi-holocén eleji fiatal szerkezeti mozgások eredménye. Ezek velejárója, hogy a felsorolt peremsüllyedékekkel egy időben a Nyírség területe megemelkedett, és így ún. geomorfológiai inverzió jött létre. Azaz a korábban magasabban fekvő terület a peremsüllyedékekben mélyebbre került, míg az alacsonyabban fekvő felemelkedett. Érdekes, hogy a Nyírség Ny-i oldalán É-ról D-re húzódó pannóniai alapú Hajdúság löszös síkja korábban is, akkor is helyben maradt felszínként viselkedett. Ezért kerülte el a Ny-ról és K-ről mellette elhaladó folyók feltöltő hatását.

Az ötvenes évektől végzett geomorfológiai, ásványkőzettani és pollenanalitikai vizsgálatok egyértelműen felderítették az Eszak-Tiszántúl vízrajzi fejlődésmenetét. Eszerint a Nyírség anyagát a Bodrogot összetevő folyók szállították mai helyére, amikor azok a Körösvidék nagy süllyedéke felé tartva itt a pleisztocénban sokszorosan összefolytak és szétágaztak. Ezért nem is lehet azok útvonalát hosszabban elkülöníteni, mivel az általuk lerakott hordalékok is állandóan keverednek. Csak feltételezhetjük, hogy a Nyírség anyagának Ny-i része főleg az Ondava-Tapoly, a középső területe a Labore és az Ung, a K-i része pedig a Latorca és Borsava (Borsa) üledékéből származik. Az Ondava-Tapolyt a Felvidék ottani részének tartós süllyedése Tőketerebestől (Trebisov) É-ra már régtől fogva összefolyásra kényszerítette, és valószínűnek tartható, hogy ezektől a folyóktól származik a tokaji Kopasz-hegy Ny-i nyergében talált folyóvízi hordalék is.

A felsorolt folyók a Nyírség mai területén áthaladva Székelyhíd-Derecske- Földes vonalán érték el a Körösvidék süllyedőkét, és csatlakoztak az ott haladó Ős-Tisza rendszerhez. Amikor medreiket a Tisza holocén eleji, mai helyére való átváltása lefejezte, azok egyes részleteit a szél feltöltötte homokkal, más részeik nyírvizes laposokként maradtak fent a buckasorok között napjainkig. De ilyen medermaradvány a Debrecen Ny-i oldalát szegélyező Tócó-árok és a Bátorligeti-láp laposa is.

A Szatmári-síkon - tehát a Nyírség hordalékkúpjának lesüllyedt K-i szárnyán - a Tisza és Túr kavicsos hordaléka van a felszín alatt, letakarva a Szamostól odaszállított finomabb szemű hordaléktól. Helyenként azonban a durva hordalék is a felszín közelében maradt, ami egyrészt a lerakódás, ill. a későbbi süllyedés egyenetlenségét igazolja. De részt vett a Szamos a pleisztocén kori üledékanyag ideszállításában is, miután a Nagybányai-medence feltöltését a Lápossal együtt a pliocén végére befejezte. Hordalékkúpja a Lápos torkolatától kezdődik, és annak felszínén Szinérváralja alatt ágazik szét, vagyis ott érte el a süllyedéket. Ágai Szatmárnémeti és Erdőd között fordultak Ny-nak, hogy Nagykároly előtt a mai Ér-völgyben haladó Ős-Tiszához csatlakozzanak. Egyik elhagyott medermaradványa Krussótól Hiripen át Amacig a felszínen követhető. A többit elfedték a szatmári Bükkből D-ről érkező mellékpatakok lerakódásai, amelyek között a Kraszna szállította a legtöbb hordalékot. Utóbbinak völgykapuja Alsószopor és Ákos között nyílik ki az Ér-völgyre.

Az Ér-völgy ősfolyamvölgyként való felismerése a múlt század elejétől került bele az irodalomba, bár sokáig nem tudták a létrehozó vízfolyáshoz kötni. Napjainkig tartó fennmaradását annak köszönheti, hogy szárazra kerülése óta, a holocén elejétől

74