Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
V. RÉSZ RÉSZ. A XIX. SZÁZADI TERMÉSZETÁTALAKÍTÁS ÉS A MAI FÖLDRAJZI KÖRNYEZET
Ennek érdekében elsősorban a talaj tulajdonságait és a környezeti tényezőket kell úgy befolyásolni, hogy:- a felszínre jutó csapadékvíz minél nagyobb hányada jusson a talajba (felszíni lefolyás és párolgás csökkentése);- a talajba jutó víz minél nagyobb hányada tározódjon a talajban (vízraktározó képesség növelése; „szivárgási veszteségek” csökkentése);- a talajban tározott víz minél nagyobb hányada váljon a termesztett növények által hasznosíthatóvá. A talaj vízgazdálkodásának Magyarországon egyébként is megkülönböztetett jelentősége van:- A talaj vízháztartása nemcsak a természetes növényzet és a termesztett növények vízigényének kielégíthetőségét szabja meg, hanem meghatározza a talaj levegőgazdálkodását, hőgazdálkodását, biológiai tevékenységét és - ezeken keresztül - tápanyaggazdálkodását is.- Hazai talajaink termékenységének gyakran meghatározó tényezője a talaj vízgazdálkodása. Magyarország talajainak 43%-a kedvezőtlen, 26%-a közepes és csak 31%-a jó vízgazdálkodású. A kedvezőtlen vízgazdálkodás okai a szélsőségesen nagy homoktartalom (a terület 10,5%-án), az agyagtartalom (11%), a szikesedés (10,0%), a láposodás (3,0%) vagy a sekély termőréteg (8,5%). A közepes vízgazdálkodás oka a könnyű mechanikai összetétel (11,0%), agyag-felhalmozódás a talajszelvényben (12,0%) vagy szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben (3,0%). Szemléletesen foglalja össze ezt a 81. ábra. A kedvezőtlen, közepes és jó vízgazdálkodású talajok megoszlását megyénként a 82. ábrán mutatjuk be. A talaj termékenységét korlátozó tényezők és a talaj termékenységét csökkentő degradációs folyamatok túlnyomó része a talaj vízháztartásával kapcsolatos: annak oka vagy következménye. Következik ebből, hogy a talaj zavartalan funkcióit biztosító, a talaj állagának romlását megelőző vagy megakadályozó beavatkozások az esetek többségében a talaj vízháztartásának szabályozását célozzák. Ugyanakkor a talajvízháztartási beavatkozások jelentős része egyben eredményes és hatékony környezetvédelmi intézkedés is. Erre foglaltunk össze néhány példát a 20. táblázatban. A talaj vízháztartás szabályozásának célja a talajfunkciók (ill. a különösen elvárt funkciók) zavartalanságának biztosítása, elősegítése. Ezek közül legfontosabbak a következők: 81. ábra. Kedvezőtlen, közepes és jó vízgazdálkodású talajok megoszlása Magyarországon (szerk.: VÁRALLYAY Gy.). 1-5 = kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok. A kedvezőtlen vízgazdálkodás oka: 1 = szélsőségesen nagy homoktartalom; 2 = szélsőségesen nagy agyagtartalom; 3 = szikesedés; 4 = láposodás; 5 = sekély termőréteg; 6-8 = közepes vízgazdálkodású talajok. A közepes vízgazdálkodás oka: 6 = nagy homoktartalom; 7 = nagy agyagtartalom; 8 = mérsékelt szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben; 9 = jó vízgazdálkodású talajok 243
