Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI

hogy a víz minőségét nem a felhasználás, hanem a vízkivétel helyén regisztrálják, s „szembesítik” a vízminőség-normákkal. Alföldi öntözéseink gyakorlatában azonban nem ritka az az eset, hogy a vízkivétel helyén a víz még megfelel ugyan a vízminőségnorma előírásainak, azonban a burkolatlan (s nem ritkán éppen nagy só- és Na+-tartalmú anyagokból épülő) földcsatornákban történő több km-es útja során vízoldható Na- sókban feldúsul, és a felhasználás helyén már nem felel meg az előírt minőségi követelményeknek, de - ottani ellenőrzés hiányában - felhasználásra kerül, s sófelhalmozódást okoz.

Sokkal gyakoribb ennél az az eset, amikor az öntözés közvetlen vagy közvetett hatására (szivárgás a tározókból, visszaduzzasztott felszíni vízfolyásokból, burkolatlan földcsatornákból, vagy - elsősorban felszíni öntözési módokkal - egyenetlen vízeloszlással öntözött területekről) megemelkedik a pangó, sós talajvíz szintje, s ez okoz sófelhalmozódást és szikesedést a talajszelvényben.

SIGMOND E. (1923.) a szikes talajok képződésének négy feltételét sorolja fel klasszikus munkájában:- megfelelő sóforrás (az Alföld esetében a medence-peremek vulkáni tufáinak és a lösznek vízoldható Na-só mállástermékei);- lefolyástalan medence jelleg (rossz horizontális drénviszonyok);- vízátnemeresztő altalaj (rossz vertikális drénviszonyok);- nedvesedés-kiszáradás gyakran ismétlődő, ciklikus változásai.

A sófelhalmozódás alapvető feltételei a következők:- sóforrás;- sók térbeli átrendeződését biztosító szállító közeg;- időszakos kiszáradás.

A Kárpát-medencében mindezek a feltételek adottak:- sóforrást jelentenek a Kárpát-medence vízgyűjtő területének folyamatosan képződő oldható mállástermékei;- szállító közeget jelentenek a felszínen lefolyó vizek; a talajfelszín és a talajvízszint közti háromfázisú talaj szelvényben szivárgó vizek; valamint a különböző felszín alatti vizek, elsősorban a talajvizek;- a medence ontinentális klímájú területein, különösen a száraz-meleg nyári hónapokban adottak az időszakos kiszáradás lehetőségei.

Mindezeknek a folyamatoknak természetes következménye a szikes talajok nagy területe, s a szikesedés - szinte az egész térségre kiterjedő - potenciális veszélye (67. ábra).

A sófelhalmozódási folyamatok egyszerűsített vázlatát mutatjuk be a 70. ábrán. Jól látható erről, hogy a Kárpát-medence teljes vízgyűjtő területére hulló csapadék helyszínről nem elpárolgó és/vagy elpárologtatott, valamint helyben nem visszatartott hányadának egy része a felszínen folyik le, másik része a talaj felszíne és a talajvízszint közti háromfázisú (vízzel nem teljesen telített) zónában szivárog, harmadik része a talajvizet táplálva felszín alatti vízként áramlik a medence mélyebb fekvésű területei felé, ahol felhalmozódik, hiszen a Kárpát-medence hidrogeológiai szempontból gyakorlatilag zárt.

213