Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
A 70. ábráról az is látható, hogy a medence mélyebb fekvésű részei felé mozgó (lefolyó, szivárgó, áramló) vizek útjuk során a velük érintkező talajrétegek és geológiai képződmények oldható alkotórészeinek egy részét feloldják, s tovább szállítják. így fokozatosan gazdagodnak sótartalomban, sóösszetételük pedig az átjárt rétegeknek (mészkő, dolomit, vulkáni tufák, negyedidőszaki lösz, vagy löszös üledékek stb.) megfelelően Ca, Na-HCOj típusú. Na-tartalmukat a medence pannóniai feküjének tektonikai törésein keresztül feláramló (a harmadidőszaki Pannon-tenger üledékeiből származó) mélységi vizek Na-Cl típusú sótartalma is gazdagítja. Ezek a vizek halmozódnak azután fel a Kárpát-medence legmélyebb részeinek hatalmas és összefüggő (vízzáró rétegekkel „emeletekre” nem tagolt) felszín alatti vízraktározó rétegösszletében, amelynek vastagsága helyenként többszáz métert is elér. Bár az elmondottak és a bemutatott 70. ábra elsősorban a Duna-völgy sófelhalmozódási folyamataira érvényes, értelemszerűen vonatkoztatható a Tisza-völgy szikes területeire is. Azzal a különbséggel, hogy itt a pannóniai feküt vízbe vagy időszakosan vízjárta területre hulló ún. „alföldi lösz”, majd a Tisza és mellékfolyóinak többnyire karbonátmentes üledékanyaga borítja; ezek viszonylag nehezebb mechanikai összetételűek; bennük emiatt a folyadékmozgás és anyagtranszport lassúbb, a felszín alatti vizekben pedig a NaCOi mellett többnyire jelentős a Na2S04-tartalom is. A Kárpát-medence alföldi részeinek vízmérlege - különösen a kontinentális klíma száraz nyári hónapjaiban - negatív: a potenciális párolgás (Etpo,) mértéke meghaladja a lehullott csapadék (P) mennyiségét (Etpo, > P), s a vízmérleget a horizontális felszíni lefolyás (R), a háromfázisú zónában történő oda-szivárgás (S), ill. a talajvíz oda-áramlás (G) tartja egyensúlyban: P -t- Rj + Sj + Gj — ET -t- Rq + S0 +G0, tehát vagy fö> R0; vagy Sj > S0; vagy Gs > G0, ami az anyagforgalom szempontjából egyértelműen felhalmozódást eredményez, hiszen párolgással csak víz távozik el a területről, a csapadékkal, felszíni lefolyással, felszín alatti szivárgással és talajvíz-áramlással viszont oldott anyagok is jutnak a területre, s ott fokozatosan felhalmozódnak. A negatív vízmérleg másik köetkezménye, hogy a talaj szelvényben végbem e- nő víz- és sómozgás lefelé és felfelé irányuló folyamatai közül ez utóbbiak válnak uralkodóvá (71. ábra). KOVÁCS Gy. (1972) munkássága az Alföld körülményeire is érvényesítette azt a hidrológiai tételt, hogy a talajvízszint terep alatti mélységének növekedésével a talajvízből történő párolgás sokkal nagyobb mértékben csökken, mint a talajvíz-táplálás mértéke. Minden helyen van egy olyan (természetesen a természeti viszonyoktól és talajtól függő) talajvízszint mélység, amelynél a talajvíz-táplálás és a párolgás hatására bekövetkező talajvíz-megcsapolás egyensúlyban van: ez az ún. „egyensúlyi talajvízszint”. Ennél mélyebb talajvízszint esetén a talajszelvényben a lefelé irányuló vízmozgás (és ennek anyagforgalmi következménye, a kilúgzás), ennél magasabb talaj214
